Cikkek
A történelem legőrültebb utazása: postán küldte el magát, mert leégett
Mindannyian éreztük már magunkat teljesen leégve egy külföldi nyaralás végén, amikor még egy kávéra sem maradt aprónk. De kevesen hoztak olyan extrém, elborult és életveszélyes döntést a hazajutás érdekében, mint Reg Spiers, az ausztrál gerelyhajító. 1964-ben Reg Londonban ragadt, egyetlen fillér nélkül. Kétségbeesetten haza akart jutni Ausztráliába a feleségéhez és a kislányához, pont a lánya születésnapjára. A repülőjegyre viszont esélye sem volt. Így hát fogott egy fűrészt, néhány lécet, és megépítette a történelem legbizarrabb tömegközlekedési eszközét: egy postai szállítóládát önmagának.
A túlélődoboz és a műanyag palackok
Reg egy másfél méter hosszú, másfél méter magas és alig 90 centi széles ládát tákolt össze. A hivatalos sztori szerint a masszív fadoboz „kivitelre szánt műanyagfestéket” tartalmazott, ami egy teljesen fiktív ausztrál cégnek ment.
A láda belsejébe vastag szíjakat szerelt, hogy le tudja kötözni magát, miközben a rakodómunkások dobálják. Az útra minimális túlélőkészletet vitt magával: két takarót a hideg ellen, egy zseblámpát, egy párna méretű szivacsot a kényelemért, valamint némi konzervet és két darab műanyag palackot. Az egyikben friss víz volt, a másik pedig – nos – a folyóügyek intézésére szolgált odafent a levegőben.
Fejjel lefelé Párizsban, pisilés Bombay-ben
A dobozt egy barátja adta fel gyanútlanul a londoni reptéren, és Reg ezzel megkezdte a 63 órás, három kontinensen átívelő, klausztrofób rémálmot. A repülőút során a tehertérben borzalmas hideg uralkodott, de ez még mindig semmi volt ahhoz képest, amit a párizsi átszállásnál kellett átélnie.
A francia rakodómunkások valamiért fejjel lefelé hagyták a ládát a forró betonon, több órára a tűző napon. Reg a szíjakon lógva, a hőségtől ájuldozva, összeszorított fogakkal várta, hogy végre egy másik gépre tegyék.
A hajszálon múló lebukás Indiában
Később, egy indiai (Bombay) átszállásnál majdnem lebukott. A helyi rakodók épp a dobozán ültek és beszélgettek, amikor a férfinak már olyan sürgősen kellett könnyítenie magán, hogy muszáj volt használnia a palackot. A sors azonban vele volt: a kinti, felpörgő repülőgép-motorok fülsiketítő zaja pont elnyomta a gyanús hangokat, így a munkások semmit sem vettek észre a dobozban zajló drámából.
Hazaérkezés és az ellopott öltöny
Amikor a gép 63 óra szenvedés után végül megérkezett az ausztráliai Perth-be, Reg a sötét ládából meghallotta a jól ismert, ízes helyi akcentust. Tudta, hogy hazaért, és túlélte az őrültséget.
A reptéri rakodók bedobták a nehéz ládát egy fészerbe. Reg egyszerűen kifeszítette az oldalát, kimászott, és mintha mi sem történt volna, bement a terminálba. Itt felvett egy hátrahagyott, gazdátlan öltönyt a poggyásztérből, és mint aki jól végezte dolgát, elegánsan kisétált a repülőtér főajtaján.
A sztori valószínűleg örökre titok maradt volna, és soha senki nem jön rá az átverésre. A londoni barátja azonban – aki napokig rettegett és bűntudat gyötörte, hogy akaratlanul megölte a havert – végül riasztotta a sajtót, hogy nézzenek utána, életben van-e egyáltalán az „emberi csomag”. Amikor a hír napvilágot látott, Reg Spiers egy csapásra nemzeti hős, és a légitársaságok legnagyobb rémálma lett Ausztráliában.
