Cikkek
Rövid szoknyák, egyetemi diplomák és karrier: Milyen volt a nők élete Afganisztánban a 80-as években?
Ha valaki ma a 80-as évek Kabuljáról készült archív fotókat nézeget, könnyen azt hiheti, hogy egy akkori nyugat-európai vagy amerikai nagyváros képeit látja. Fiatal nők mosolyognak a kamerába a kabuli egyetem kampuszaiban, modern szabású kosztümökben, sminkben, feltűzött hajjal, táskákkal a karjukon.
Bár az országban a szovjet-afgán háború miatt véres harcok dúltak, a városi nők helyzete abban az évtizedben érte el a társadalmi egyenjogúság csúcspontját.
A szovjet hatás és a világi reformok
Az 1978-as kommunista hatalomátvételt követően, majd a szovjet csapatok 1979-es bevonulása után a kormánynak kifejezett célja volt a társadalom gyors modernizációja. A marxista-leninista vezetés a nők egyenjogúságát a reformok egyik alappillérének tekintette.
Kötelező oktatás: Eltörölték a lányok iskoláztatási tilalmát, és ingyenes, kötelező alapfokú oktatást vezettek be mindkét nem számára.
A kényszerházasságok betiltása: Törvényben tiltották meg a gyerekházasságokat és a menyasszonypénz (mahr) kötelező megfizetését.
Nyugati öltözködés: A városokban – elsősorban Kabulban, Heratban és Mazar-i-Sharifban – a nők teljesen elhagyták a burkát és a kendőt. A térdig érő szoknya, a magassarkú cipő és a modern frizura a mindennapi élet részévé vált.
Nők a katedrán, a kórházakban és a parlamentben
A 80-as években a városi nők nemcsak tanulhattak, hanem a munkaerőpiac meghatározó szereplőivé is váltak:
Felsőoktatás: A Kabuli Egyetem hallgatóinak közel 50%-a, míg az oktatói gárda több mint egyharmada nő volt.
Egészségügy és oktatás: A tanárok 70%-a és az orvosok csaknem 40%-a nőkből került ki.
Politikai szerepvállalás: Nők tölthettek be parlamenti képviselői tisztségeket, bírósági pozíciókat és minisztériumi tisztviselői helyeket is.
A nők szabadon járhattak színházba, moziba, hallgathattak nyugati zenét, és férfi kísérő nélkül közlekedhettek a városokban vagy ülhettek be kávézókba.
A kétarcú valóság: Város kontra vidék
Fontos azonban látni a történelmi igazságot is: ez a modern, emancipált életmód elsősorban a városi középosztályra és értelmiségre volt jellemző.
A vidékies, törzsi területeken a szigorú tradíciók és a vallási szokások továbbra is erősek maradtak. A vidéki lakosság jelentős része idegennek, istentelennek és a szovjet megszállók által erőszakkal rákényszerített életmódnak tekintette a női egyenjogúsítást. Ez a feszültség lett az egyik fő hajtóereje a szovjetellenes mudzsahedin mozgalomnak is.
A kártyavár összeomlása
A szovjet csapatok 1989-es kivonulása, majd a kommunista rejim 1992-es bukása után az ország polgárháborúba süllyedt. A hatalomra kerülő fundamentalista csoportok, majd az 1996-ban felbukkanó tálibok puszta jelenléte és szigorításai egyik napról a másikra törölték el a nők évtizedes vívmányait – visszaküldve őket a falak mögé.
A 80-as évek képei ma már egy elveszett világ emlékei, amelyek megmutatják, hogy az emberi jogok és a női szabadságjogok nem maguktól értetődőek – és milyen gyorsan elnyelheti őket a történelem vihara.
