Történetek
Segítettem egy idős asszonynak kifizetni a gyógyszereit – két nappal később a fiam sírva jött haza és elmondta, mit tett az unokája
Vannak pillanatok az életben, amikor a sors próbára teszi a jóságunkat. Számomra ez a pillanat egy esős kedd délután jött el a helyi gyógyszertárban.
A patika
Sorban álltam, amikor észrevettem egy előttem álló idős hölgyet. A keze remegett, ahogy a pénztárcájában kutatott. A gyógyszerész közölte az összeget, az asszony pedig halk, megtört hangon kérdezte: – „Nem lehetne csak a felét elvinni? Most nincs nálam elég…”
A mögöttem állók türelmetlenül sóhajtoztak, de én nem bírtam nézni a kétségbeesését. Odaléptem, és odaadtam a kártyámat a gyógyszerésznek. – „Én fizetem a teljes összeget” – mondtam.
Az idős hölgy, akit Mariának hívtak, könnyes szemmel köszönte meg, és megkérdezte a nevemet. Mondtam, hogy ne aggódjon, csak segíteni akartam.
A sokk
Két nappal később a tízéves fiam, Peti, zokogva jött haza az iskolából. A ruhája sáros volt, a térde pedig horzsolt. – „Mi történt, kicsim?” – kérdeztem rémülten.
Peti elmesélte, hogy az iskola után egy csapat nagyobb fiú körbevette, gúnyolták a régi táskája miatt, és az egyikük ellökte. De mielőtt komolyabb baj történt volna, egy arra járó magasabb fiú közbelépett, elzavarta a támadókat, és felsezítette Petit.
– „Azt mondta, ne féljek” – szipogta Peti. – „Aztán megkérdezte, hogy hívnak. Amikor megmondtam a vezetéknevünket, rám nézett és azt mondta: ‘A nagymamám mesélt az anyukádról. Azt mondta, ő egy angyal. Most én vigyázok rád.’”
Az összefüggés
Kiderült, hogy a fiú, aki megvédte a fiamat, Maria unokája volt. Az idős hölgy otthon elmesélte a családjának, mi történt a gyógyszertárban, és leírta nekik, hogyan nézek ki. Az unokája azonnal rájött, ki lehet Peti édesanyja.
A tanulság Soha ne becsüld alá egy apró kedvesség erejét. Amit a világba bocsátasz, az körbeér. Én csak néhány ezer forinttal segítettem egy idegennek, de a sors azzal fizetett vissza, hogy megvédte a legdrágábbat az életemben: a gyermekemet.
