Cikkek
Sört ivott, cigit evett és gránátokat cipelt: Wojtek tizedes elképesztő igaz története
Képzeld el a második világháború egyik legkeményebb, legvéresebb ütközetét az olaszországi Monte Cassinónál. A tüzérségi lövedékek folyamatosan záporoznak, a katonák kimerülten, sárban és vérben fürödve próbálják tartani a frontvonalat. És most képzeld el, hogy a legnehezebb lőszeres ládákat egy kétméteres, 220 kilós szíriai barna medve cipeli a mancsai között, aki a műszak végén jutalomból lehajt egy üveg sört, és elrágcsál néhány szál cigarettát.
Bár elsőre úgy hangzik, mint egy túltolt hollywoodi háborús vígjáték agymenése, ez a történelem legkeményebb kabalaállatának, Wojtek tizedesnek a teljesen valóságos, hivatalosan is dokumentált élete.
Vodkásüvegből indult a legenda
A hihetetlen történet 1942-ben, a zord iráni hegyek között kezdődött. A Szovjetunióból frissen szabadult lengyel katonák a Közel-Keleten keresztül tartottak az európai hadszíntér felé, amikor összefutottak egy helyi kisfiúval. A srác egy rongyos zsákban egy árva medvebocsot rejtegetett. A lengyelek megesett szívvel megvásárolták az állatot: a vételár mindössze néhány konzerv, egy svájci bicska és egy kis csokoládé volt.
A katonák a bocsot Wojteknek (magyarul: vidám harcos) nevezték el. Mivel cumisüvegük nem volt kéznél, a tábori leleményesség jegyében sűrített tejet itattak vele egy üres vodkásüvegből. Ez a meglehetősen sajátos korai gasztronómiai élmény valószínűleg meg is alapozta a medve későbbi legendás ízlését.
A tábor legnépszerűbb bajtársa
Ahogy Wojtek nőtt, úgy vált a sereg elválaszthatatlan részévé. A katonákkal együtt aludt a sátrakban, imádott velük a porban birkózni, és hamar rászokott a bajtársiasság legfontosabb tábori kellékeire: a sörre és a dohányzásra. A cigarettát meggyújtva is elfogadta, és beleszívott, de a leginkább egyben, nyersen szerette lenyelni, mintha csak valami ropogós snack lenne.
A zseniális kiskapu: hogyan csináljunk közlegényt egy medvéből?
Az igazi probléma akkor kezdődött, amikor a lengyel csapatokat 1944-ben hajóval Olaszországba akarták szállítani, hogy csatlakozzanak a brit hadsereghez. A brit katonai szabályzat kőkeményen és szigorúan tiltotta kabalaállatok szállítását a felségjelzésű hajókon.
A lengyelek azonban nem estek kétségbe, hanem előálltak a hadtörténelem legzseniálisabb kiskapujával: Wojteket hivatalosan is besorozták a hadseregbe. A 220 kilós ragadozó kapott saját rangot, hivatalos zsoldkönyvet, sőt, még fizetést is (amit természetesen a bajtársak azonnal élelemre és dupla adag sörre költöttek a kantinban). Így lett a mackóból hivatalos lengyel közlegény, akit a vaskalapos britek innentől fogva kénytelenek voltak felengedni a fedélzetre.
Monte Cassino szőrös hőse
Olaszországban Wojtek bebizonyította, hogy nem csak lógatja a lábát a zsoldért. A hírhedt Monte Cassinó-i csata poklában, látva, hogy bajtársai az erejükön felül próbálják cipelni a nehéz tüzérségi lövedékeket, a medve egyszerűen beállt a sorba dolgozni.
Két lábra állt, kinyújtotta a hatalmas mancsait, és átvette a súlyos lőszeres ládákat. Fáradhatatlanul, rendületlenül hordta azokat a teherautóktól egészen a tüzelő ágyúkig, és a feljegyzések szerint a legnagyobb káoszban sem ejtett le egyetlen gránátot sem. Példátlan hősiességéért és helytállásáért hivatalosan is tizedessé léptették elő, a büszke egység pedig egy tüzérségi lövedéket cipelő medvét tett meg hivatalos katonai jelvényévé.
A háború végeztével az egységet leszerelték, Wojtek pedig a skóciai Edinburgh állatkertjébe került, ahol élete végéig igazi, rajongott hírességként élt. Az igazi varázslat azonban akkor történt, amikor a régi lengyel katonatársak meglátogatták. A civilizálódott medve azonnal felismerte a hangjukat és a lengyel szavakat, és ha az őrök épp nem figyeltek oda, a meghatódott veteránok még egy-egy szál cigarettát is átdobtak neki a kerítésen – csak úgy, a régi szép idők emlékére.
