Cikkek
31 emberrel a fedélzeten veszett nyoma: Szabotázs vagy végzetes tervezési hiba végzett a repülőgéppel?
1948. január 30-án a kora hajnali órákban a British South American Airways (BSAA) Star Tiger nevű Avro Tudor IV-es utasszállító repülőgépe utoljára lépett kapcsolatba a bermudai rádióiránymérő állomással. A gép megerősítette a kapott pozíciót, majd a rádióadás megszakadt.
A repülőgép 25 utassal és 6 fős személyzettel a fedélzetén – köztük a második világháborús hős Sir Arthur Coningham légialtábornaggyal – nyomtalanul eltűnt az Atlanti-óceán felett. Sem roncsokat, sem túlélőket, sem olajfoltot nem találtak a kiterjedt keresőakciók során.
Az ügyet a Bermuda-háromszög egyik legrejtélyesebb katasztrófájaként tartják számon. De mi történt valójában azon a végzetes éjszakán?
Az utolsó repülés: Erős ellenszél és veszélyesen alacsony magasság
A Santa Maria szigetéről (Azori-szigetek) Bermudára tartó út nem volt kockázatmentes. A Star Tiger előtt egy Lancastrian típusú repülőgép haladt, amely meteorológiai adatokat közvetített. A szélviszonyok rendkívül kedvezőtlenek voltak, ezért a Star Tiger kapitánya, Brian McMillan úgy döntött, hogy szokatlanul alacsonyan, mindössze 2000 láb (kb. 600 méter) körüli magasságban repül.
Ezzel a döntéssel elkerülték az erősebb magassági ellenszelet, de drasztikusan lecsökkentették a hibázási lehetőséget:
-
Az alacsony magasság miatt a gép sokkal több üzemanyagot fogyasztott.
-
Bármilyen műszaki hiba, pilótahiba vagy örvénylés esetén a személyzetnek szinte másodpercei maradtak volna reagálni a becsapódás előtt.
Hajnali 3:17-kor a gép még nyugodt helyzetjelentést adott. Harminc perccel később a rádiós már nem válaszolt.
Tények vs. Spekulációk: Szabotázs áll a háttérben?
A légitársaság igazgatója, a korábbi királyi légierős vezérőrnagy, Don Bennett a hivatalos vizsgálatok során egy drámai elmélettel állt elő: szerinte a Star Tiger szabotázs áldozata lett, és egy időzített bomba végzett a géppel.
Mi támasztja alá és mi cáfolja a szabotázs-elméletet?
-
A spekuláció alapja: Bennett azzal érvelt, hogy a repülőgép nem küldött VÉSZ-jelzést (SOS), ami arra utalhat, hogy a katasztrófa pillanatszerű és katasztrofális volt – például egy belső robbanás következtében. Emellett a gépen fontos katonai személyiség (Coningham) is utazott.
-
A tények: A vizsgálóbizottság semmilyen fizikai vagy közvetett bizonyítékot nem talált szabotázsra vagy bombamerényletre. Bennett kijelentéseit sokan inkább a légitársaság és a gépgyártó felelősségének elhárítására tett kísérletként értékelték.
Műszaki csapda: A hírhedt Avro Tudor és a fűtési rendszer
A szakértők és modern repülési történészek szerint a válasz sokkal inkább a repülőgép konstrukciójában és a körülmények szerencsétlen össz játékában keresendő.
Az Avro Tudor IV típusú gépek hírhedtek voltak a gyerekbetegségeikről:
-
A fűtési rendszer veszélyei: A gép utasterét egy Janitrol fűtőegységgel fűtötték, amely közvetlenül az avigaszt (repülőbenzint) csatolta le a fővezetékekből. A fűtőegység a pilótafülke padlója közelében helyezkedett el, és szivárgás esetén tűz- vagy robbanásveszélyt jelenthetett.
-
Magasságmérő pontatlanság: A korabeli nyomásalapú magasságmérők meleg vagy változó légnyomású frontok esetén pontatlanná válhattak. Mivel a gép amúgy is alacsonyan repült, pár száz láb eltérés is végzetes lehetett.
-
Üzemanyag-átfejtési probléma: A tartalék üzemanyagtartályok csapjai az utastérben voltak. Ha a főtartályok kimerültek, a személyzetnek hátra kellett mennie átváltani őket – alacsony magasságban egy ilyen késlekedés a hajtóművek leállásához és azonnali zuhanáshoz vezethetett.
Helyzetet tovább bonyolítja, hogy napra pontosan egy évvel később, 1949 januárjában a BSAA egy másik Avro Tudor gépje, a Star Ariel is nyomtalanul eltűnt a térségben. Ezt követően a típust végleg kivonták a személyszállításból.
Összegzés: A megoldatlan tragédia tanulsága
A Lord Macmillan által vezetett hivatalos brit vizsgálat végül kimondta: „Még soha nem tárult a vizsgálóbizottság elé ennyire kibogozhatatlan rejtély.” A jelentés elmarasztalta a légitársaságot a repülési terv körüli figyelmetlenségek miatt, de a katasztrófa pontos okát nem tudta megállapítani.
A Star Tiger esete jól példázza a korai transzatlanti polgári repülés veszélyeit. Bár a szabotázs elmélete a mai napig izgatja a összeesküvés-elméletek kedvelőit, a legvalószínűbb forgatókönyv egy alacsony magasságban bekövetkezett hirtelen műszaki meghibásodás vagy navigációs tévedés, amely másodpercek alatt a sötét Atlanti-óceánba kényszerítette a repülőt.
