Cikkek
Amikor a svéd haditengerészet 15 éven át orosz tengeralattjárókra vadászott, de csak fingó heringeket talált
Képzeld el a hidegháború legfeszültebb éveit. A svéd haditengerészet éjjel-nappal teljes riadókészültségben van, mert a balti-tengeri felségvizeiken rendszeresen furcsa, ismétlődő, fémesen kattogó és sistergő hangokat észlelnek a szonárok.
A katonai vezetők egy pillanatig sem kételkedtek: biztosak voltak benne, hogy a Szovjetunió titkos, lopakodó tengeralattjárói járőröznek a partjaiknál. A helyzet annyira elfajult, hogy Svédország még a szovjet nagykövetnek is dühös diplomáciai jegyzéket küldött.
A vadászat végül 15 teljes éven át tartott, dollármilliókat emésztett fel – és a végén kiderült, hogy a világ egyik legfejlettebb hadserege valójában egy rakás gázos halat üldözött a nyílt vízen.
Rettegés a hullámok alatt: A szonár-anomália
Ezek a rejtélyes hangok a nyolcvanas évektől egészen az 1990-es évek közepéig tartották rettegésben a svédeket.
Amikor 1996-ban a hidegháborúnak már rég vége volt, a hangok még mindig makacsul felbukkantak a műszereken. A haditengerészet ekkor végre megelégelte a bizonytalanságot, és beavatta a tudományos szférát is.
Meghívtak egy Magnus Wahlberg nevű biológust, hogy fejtse meg a daltalanul is zajos „szonár-anomáliát”. Wahlberg leült, meghallgatta a titkosított katonai felvételeket, de a vérfagyasztó szovjet kémtechnológia helyett valami egészen mást hallott: apró, folyamatos pukkanásokat és finom sercegést.
A biológiai igazság: Heringek akcióban
A kutatók hamarosan rájöttek a megdöbbentő, ám rendkívül komikus valóságra. A hangok igazi forrása a Balti-tengerben hatalmas, milliós rajokban élő heringcsapatok voltak.
Ezeknek a halaknak ugyanis van egy egészen különleges biológiai szokásuk. Ha megijednek egy közeledő ragadozótól vagy egy elhaladó hajó motorjától, a nyomáskiegyenlítő úszóhólyagjukból gázt préselnek ki a végbélnyílásukon keresztül.
Magyarul szólva: a heringek a halálos ijedségtől kollektíven szellenteni kezdenek.
Milliós rajok, milliós tévedések
Mivel a balti heringek hatalmas, több négyzetkilométeres rajokban úsznak, amikor egyszerre több millió hal engedi ki a gázt, az a szonárokon pontosan olyan hangot ad ki, mint egy alattomosan közeledő, halk motorral üzemelő tengeralattjáró.
A svéd haditengerészet éveken keresztül lényegében heringfingokat rögzített és elemzett a legmodernebb és legdrágább katonai technológiával.
A felfedezés akkora szenzáció – és valljuk be, akkora közröhej – volt, hogy Magnus Wahlberg 2004-ben megkapta érte az abszurd és bizarr kutatásokat jutalmazó Ig Nobel-díjat. A svéd kormány pedig végre fellélegezhetett: az oroszok nem a víz alatt, a heringek viszont annál inkább ott voltak, és nem féltek használni a hangjukat.
