Cikkek
A szovjet szuperfegyver, amit a saját polgáraik néztek UFO-nak
1967 szeptemberében Moszkva felett és a Szovjetunió több városában rejtélyes, félhold alakú világító jelenség tűnt fel a szürkületi éjszakai égbolton. A szovjet állampolgárok és az „UFO-vadászok” körében azonnal kitört a láz: sokan meg voltak győződve arról, hogy egy Földön kívüli civilizáció csillaghajói látogatták meg őket.
A valóság azonban még a sci-fi forgatókönyveknél is sötétebb volt. A lakosság nem idegeneket látott, hanem a szovjet hadigépezet legijesztőbb és legfélelmetesebb hidegháborús fejlesztését: az R-36O típusú rakéta tesztjét, amelyet az úgynevezett FOBS (Fractional Orbital Bombardment System, vagyis Részleges Pályájú Bombázó Rendszer) néven ismer a történelem.
A fegyver, ami a hátsó ajtón támadott volna
A hatvanas évek közepén az Egyesült Államok kiépítette a BMEWS (Ballistic Missile Early Warning System) nevű korai előrejelző rendszerét. Ez a radarhálózat Észak-Alaszka, Grönland és Nagy-Britannia felé nézett, mivel a logika azt diktálta, hogy egy szovjet interkontinentális atomcsapás a legrövidebb úton, az Északi-sark felett érkezne.
A szovjet mérnökök azonban találtak egy halálos kiskaput: mi lenne, ha a rakétát nem az Északi-, hanem a Déli-sark felett küldenék harcba?
Ehhez a robbanófejet alacsony földkörüli pályára (kb. 150-200 km magasságba) kellett juttatni. A rakéta kikerülte volna az északi radarokat, megkerülte volna a fél bolygót, majd a célpont – például Washington vagy az amerikai parancsnokságok – felett egy fékezőrakéta beindításával visszatért volna a légkörbe.
Ez a megoldás teljesen felmorzsolta volna az amerikaiak reakcióidejét: órák helyett mindössze perceik maradtak volna a csapásmérés felismerésére.
Fényözön az égen: Így született a szovjet UFO-mítosz
Ahhoz, hogy a rendszert tökéletesítsék, a Szovjetunió a kazahsztáni Tyuratamból (Bajkonur) tucatnyi kísérleti kilövést hajtott végre.
A tesztek során a robbanófej hordozórakétája alacsony pályán haladt, és a visszatérő egység fékezőrakétáinak gázai a magaslégköri szürkületben óriási, ragyogó, tölcsér vagy félhold alakú fényfoltokat hoztak létre.
A szigorú állami cenzúra és a totális titkolózás miatt a lakosságnak fogalma sem volt a rakétatesztekről. A szovjet sajtó szűkszavúan csak annyit közölt, hogy „Koszmosz” műholdakat bocsátottak ki. Ennek következtében:
-
Szovjet csillagászok és amatőr észlelők százai kezdtek el „UFO-észleléseket” dokumentálni.
-
A szovjet tudományos életben és az észlelők körében komoly vita alakult ki a repülő csészealjakról.
-
A hatóságok kénytelenek voltak elfojtani a civil UFO-kutató csoportok működését, nehogy az észlelések elemzéséből bárki rájöjjön a kilövések pontos helyére és időpontjára.
Nemzetközi jogi trükkök és a szabotázs határa
A FOBS kifejlesztése komoly diplomáciai és jogi feszültséget is szült. Az 1967-ben aláírt Nemzetközi Űrszerződés (Outer Space Treaty) kifejezetten megtiltotta a tömegoszlató és nukleáris fegyverek Föld körüli pályára állítását.
Moszkva azzal védekezett és trükközött, hogy a fegyver nem fejez be egy teljes fordulatot a Föld körül – innen ered a „részleges pályájú” (fractional orbital) elnevezés. Így papíron nem tartózkodott folyamatosan fegyver a világűrben, csupán a célba juttatás eszközeként használta az alacsony pályát.
A rendszer gyenge pontjai
Bár a FOBS ötlete papíron zseniálisnak tűnt, a valóságban komoly műszaki korlátai voltak:
-
Pontatlanság: Az alacsony pályáról való visszatérés és a fékezés pontos időzítése rendkívül nehéz volt. A tesztek során a szórás elérte a több kilométert, ami miatt a fegyver alkalmatlan volt pontos katonai célpontok (pl. amerikai rakétaszilók) kilövésére, inkább csak nagyvárosok elleni felmorzsoló csapásra lett volna jó.
-
Kisebb hatóerő: Mivel az energiatartalék nagy részét a pályára állásra kellett fordítani, a hordozható atomfej tömegét le kellett csökkenteni.
A fegyver hanyatlása és utóélete
Az 1970-es évekre az Egyesült Államok kiépítette a déli irányba néző radarhálózatait is (például a PAVE PAWS hálózatot), emellett megjelentek a tengerfelszín alól indítható amerikai és szovjet atom-tipegető tengeralattjárók, amelyek sokkal gyorsabb és észrevétlenebb csapásmérésre voltak képesek.
A szovjet FOBS végül az 1979-ben aláírt SALT–2 fegyverkorlátozási egyezmény áldozata lett. A Szovjetunió az 1980-as évek elején lebontotta a tyuratami szilókat, és végleg kivonta a szolgálatból az R-36O rakétákat.
Összegzés: A történelem különös játéka
A moszkvai lakosság által rettegve vagy csodálattal figyelt „UFO-k” nem a távoli galaxisok üzenetei voltak, hanem a hidegháborús fegyverkezési hajsza legveszélyesebb eszközei.
A FOBS története rávilágít arra, hogy a történelemben a legrejtélyesebb látomások mögött gyakran nagyon is földi – és meglehetősen félelmetes – katonai titkok húzódnak meg.
