Állatok
Terhességi teszt a történelemben: amikor a béka és a búza döntött
A modern terhességi tesztek gyorsak, pontosak és diszkrétek. De mielőtt a gyógyszertárak polcaira kerültek volna, az emberek évszázadokon át próbálták különféle – néha bizarr, néha meglepően hatékony – módszerekkel megállapítani, vajon új élet növekszik-e bennük. A történelem során a vizelet, a hagyma, sőt még a békák is szerepet kaptak ebben a különös, de lenyűgöző tudományos és népi gyakorlatban.
1. A búza és árpa teszt – az ókori Egyiptom „laborja”
Kr. e. 1350 körül az egyiptomiak úgy próbálták megállapítani a terhességet, hogy a gyanúsan várandós személy vizeletével locsoltak búza- és árpamagokat. Ha a búza kicsírázott, lányt vártak, ha az árpa, akkor fiút. Ha egyik sem, nem volt terhesség. Meglepő módon egy 1963-as laboratóriumi kísérlet szerint ez a módszer 70%-os pontossággal működött.
2. A hagymás teszt – Hippokratész szaglótechnikája
Az ókori görögök és egyiptomiak azt javasolták, hogy egy erős illatú hagymát helyezzenek a hüvelybe éjszakára. Ha reggel a lehelet hagymaszagú volt, az azt jelentette, hogy a méh „nyitott”, tehát nincs terhesség. Ha nem volt szag, a méh „zárt”, tehát terhes. Az anatómiai alapok kissé hiányosak voltak, de az ötlet kreatív.
3. A zárteszt – középkori vizeletmágia
A 15. századi „Distaff Gospels” szerint a nő vizeletébe egy zárat kellett helyezni, majd pár óra múlva megnézni, hogy maradt-e lenyomata a tál alján. Ha igen, terhes. Ha nem, akkor nem. Tudományos alapja nincs, de jól mutatja, mennyire vágytak az emberek a korai válaszra.
4. A „pisi-próféták” – vizeletből jósoló szakértők
A 16. századi Európában megjelentek a „piss prophets” nevű személyek, akik a vizelet színéből, állagából, sőt borral való keveréséből próbálták megállapítani a terhességet. Bár sokszor inkább sarlatánok voltak, az alkohol valóban reagálhatott a terhes vizeletben lévő fehérjékkel, így némi tudományos alapjuk is lehetett.
5. A szemek vizsgálata – amikor az írisz lett a diagnosztikai eszköz
Jacques Guillemeau, 16. századi szemész szerint a terhes nők szeme mélyebben ül, a pupillák kisebbek, a szemhéjak lógósak, és apró erek jelennek meg a szemzugban. Bár ez nem megbízható módszer, a terhesség valóban okozhat látásváltozást – például a szem szárazságát vagy a dioptria ingadozását.
6. Chadwick-jel – a színváltozás, amit az orvosok is elismernek
A terhesség korai szakaszában (6–8 hét) a hüvely, a méhszáj és a szeméremajkak kékes-lilás árnyalatot vehetnek fel a fokozott véráramlás miatt. Ezt először 1836-ban figyelték meg, és James Read Chadwick révén vált ismertté az orvostudományban.
7. A nyúlteszt – amikor az állatok áldozták magukat a diagnózisért
A 20. század elején a tudósok felfedezték, hogy a terhes nők vizeletében jelen van a hCG hormon. Ennek kimutatására fiatal nőstény nyulakba injekciózták a vizeletet, majd boncolással vizsgálták az állatok petefészkeit. Ha megduzzadtak, az pozitív eredményt jelentett. A „rabbit died” kifejezés innen ered – bár minden nyúl meghalt, függetlenül az eredménytől.
8. A békateszt – a humánusabb megközelítés
A 1940-es évektől a békákat és varangyokat használták terhesség kimutatására. Ha a vizeletet befecskendezték az állatba, az 24 órán belül petéket rakott, ha a teszt pozitív volt. A békák életben maradtak, így ez a módszer már kevésbé volt brutális, mint a nyúlteszt.
A terhesség kimutatása ma már egyszerű, gyors és fájdalommentes. De a múltban az emberek kreativitása és kíváncsisága sokszor meglepő utakat járt be. A búzacsíráztatástól a békák petéztetéséig minden módszer egy közös célt szolgált: választ adni arra a kérdésre, amely talán az egyik legfontosabb az ember életében. A tudomány fejlődése nemcsak pontosabbá, hanem emberségesebbé is tette ezt a folyamatot – és közben egy kis történelmi színt is adott hozzá.
