Cikkek
A történelem legrövidebb háborúja: amíg te megittál egy kávét, a britek leromboltak egy palotát
A történelemkönyvek lapozgatása közben megszokhattuk, hogy a háborúk gigantikus, éveken vagy évtizedeken át húzódó, pusztító konfliktusok. Generációk nőnek fel a frontvonalak árnyékában, és komplett birodalmak dőlnek romba a végeláthatatlan harcok során. De mi van akkor, ha egy fegyveres konfliktus olyan gyorsan lezajlik, hogy egy mai mozifilm felét sem tudnád megnézni azalatt?
Ha felcsapod a Guinness Rekordok Könyvét, megtalálod a választ. Az 1896-os angol-zanzibári háború nem évekig, nem is hónapokig, hanem hajszálpontosan 38 percig tartott. Mielőtt az angol tengerészek teája kihűlt volna, már véget is ért.
Trónviszály a szigeten: az unokaöccs rossz lóra tesz
A helyszín Zanzibár, az Afrika keleti partjainál fekvő gyönyörű, és ami még fontosabb: stratégiai szempontból kulcsfontosságú szigetcsoport. A 19. század végén a terület brit protektorátus alatt állt. Ez a gyakorlatban annyit tett, hogy a britek békésen, a háttérből mozgatták a szálakat egy engedelmes báb-szultánon, Hamad bin Thuwainin keresztül.
A gépezet hibátlanul működött egészen 1896. augusztus 25-ig, amikor a szultán hirtelen – és finoman szólva is gyanús körülmények között – meghalt. Ekkor lépett a színre a túlbuzgó unokaöccs, Khalid bin Barghash. Ahelyett, hogy megvárta volna a brit jóváhagyást, Khalid azonnal elfoglalta a trónt, beköltözött a pompás palotába, és kinevezte magát az új uralkodónak.
A Brit Birodalom persze nem arról volt híres, hogy csak úgy hagyja, hogy a feje felett döntsenek. Azt akarták, hogy egy hozzájuk jóval hűségesebb rokon vegye át a hatalmat, ezért egyértelmű üzenetet küldtek Khalidnak: azonnal pakoljon össze, és takarodjon a palotából.
A 38 perces pokol elszabadul
Khalid azonban kivételesen makacs ember volt. Gyorsan összetoborzott mintegy háromezer fegyverest, elbarikádozta magát a palotában, és büszkén felvonta a saját zászlaját. A britek nem teketóriáztak sokat, ultimátumot adtak az önjelölt uralkodónak: ha augusztus 27-én reggel 9 óráig nem adja meg magát feltétel nélkül, tüzet nyitnak.
A szultán szentül meg volt győződve arról, hogy a hatalmas Brit Birodalom csak blöfföl. Magabiztosan a kikötőben horgonyzó, modern brit hadihajók felé fordította a saját védelmi arzenálját – ami leginkább jócskán elavult, 17. századi bronzágyúkból állt.
Eljött az augusztus 27-e. Reggel 9:00-kor lejárt az ultimátum. A britek brit hidegvérrel kivártak pontosan két percet, majd 9 óra 2 perckor kiadták a tűzparancsot.
Ami ezután következett, az nem csata volt, hanem egyoldalú mészárlás. A brit hajók olyan elképesztő, pusztító zárótüzet zúdítottak a palotára, hogy a díszes faépület azonnal lángba borult. A falak kártyavárként omlottak össze, Khalid muzeális értékű ágyúit pedig másodpercek alatt porrá zúzták.
A leggyorsabb kapituláció
És hogy mit csinált eközben a büszke szultán? Nos, Khalid nem bizonyult a hősiesség mintaképének. A feljegyzések szerint már a legelső becsapódások után kimenekült a palota hátsó ajtaján, sorsára hagyva a saját embereit, és egyenesen a német konzulátusra rohant menedéket kérni.
A brit tengerészek végül 9 óra 40 perckor szüntették be a tüzet. Ekkor vették észre, hogy a palota tetején lévő zászlórúd letört, és a porig rombolt épület „megadta magát”. A veszteségek aránya döbbenetes volt: a szűk 40 perces golyózápor során nagyjából 500 zanzibári harcos halt vagy sebesült meg, míg a brit oldalon mindössze egyetlen tengerész sérült meg, ő is csak könnyebben.
A nap végére a Brit Birodalom kényelmesen beiktatta az új, engedelmes szultánt. A 38 perces konfliktus pedig örökre bevonult a történelembe, mint a háború, amely rövidebb ideig tartott, mint egy kiadós reggeli kávészünet, bebizonyítva, hogy a makacsság és a 17. századi fegyverzet nagyon rossz kombináció a modern hadihajókkal szemben.
