Cikkek
I. Norton császár elképesztő élete: egy ártalmatlan őrült, aki meghódított egy várost
Képzeld el, hogy holnap reggel kiállsz a városod főterére, veszel egy mély levegőt, és hivatalosan kikiáltod magad az Egyesült Államok császárának. Ma valószínűleg tíz percen belül egy kényelmes, párnázott falú szobában találnád magad a legközelebbi pszichiátrián. De 1859-ben, a pezsgő San Franciscóban élt egy ember, aki pontosan ezt a látszólag őrült lépést tette meg. A város pedig ahelyett, hogy kinevette vagy diliházba zárta volna, egyszerűen, őszinte rajongással elfogadta őt uralkodójának.
Ismerd meg Joshua Nortont, az embert, aki a történelem során elsőként és utolsóként viselte az „Egyesült Államok Császára” címet!
A perui rizs és a teljes csőd
Joshua Norton eredetileg nem volt sem uralkodó, sem őrült. Egy kifejezetten sikeres, tehetős és tisztelt üzletemberként élte az életét San Franciscóban. A vesztét egy elhamarkodott, kockázatos üzleti döntés okozta: egy hatalmas szállítmány perui rizs piacán próbált még jobban meggazdagodni. Az üzlet azonban csúnyán bedőlt, az árak beszakadtak, Norton pedig egyik napról a másikra minden egyes fillérjét elvesztette.
A megalázó, teljes csőd után a férfi néhány évre szinte teljesen eltűnt a nyilvánosság elől. Amikor 1859 szeptemberében újra felbukkant, már egy egészen más, megvilágosodott ember volt. Besétált a helyi újság szerkesztőségébe egy határozott kiáltvánnyal a kezében, amely így szólt: „Az Egyesült Államok polgárainak kérésére… kikiáltom magam ezen ország Császárának.” Így született meg a semmiből I. Norton császár.
Az uralkodó, aki személyesen ellenőrizte a kábelautókat
Bármelyik másik amerikai város kigúnyolta volna a nincstelen férfit, de a nyitott és bohém San Francisco lakói valósággal imádták a különcöt. Norton egy díszes, rézgombokkal teli, kék katonai egyenruhát öltött magára (amit a helyi hadsereg tisztjeitől kapott ajándékba), és karddal az oldalán, teljes komolysággal járőrözött az utcákon. Rendszeresen ellenőrizte a közterek tisztaságát, és személyesen felügyelte a híres kábelautók zavartalan működését.
A város elitje is örömmel belement a játékba. A legjobb helyi éttermek ingyen szolgálták fel neki a legfinomabb ételeket, a színházak pedig minden előadáson külön, tiszteletbeli páholyt tartottak fenn számára. Sőt, a császár egy idő után saját, arcképével ellátott bankjegyeket bocsátott ki (fél, illetve öt dollár értékben). És a legdurvább az egészben? A helyi boltok, kocsmák és üzletek teljesen hivatalos fizetőeszközként, készpénz gyanánt fogadták el a birodalmi valutát!
Feloszlatta a Kongresszust és hidat építtetett
I. Norton egyáltalán nem volt kegyetlen vagy őrült zsarnok; valójában nagyon is haladó gondolkodású és igazságos uralkodó hírében állt. Egyik császári rendeletében például azonnal feloszlatta a szerinte velejéig korrupt washingtoni Kongresszust. (A politikusok ezt persze udvariasan figyelmen kívül hagyták).
Egy másik, sokkal zseniálisabb rendeletében szigorú parancsot adott egy hatalmas híd megépítésére San Francisco és Oakland között. Akkoriban mindenki csak jót mosolygott a grandiózus ötleten, de a sors iróniája, hogy évtizedekkel később a gigantikus Bay Bridge-t pontosan ott és pontosan úgy építették meg, ahogy azt a császár annak idején megálmodta.
A végső búcsú Amerika császárától
Amikor I. Norton császár 1880-ban hirtelen összeesett és meghalt a nyílt utcán, a város nem egy bolondot, hanem egy igazi ikont gyászolt. A temetését a város tehetős elitje fizette, a ceremónián pedig közel harmincezer ember – San Francisco akkori lakosságának igen jelentős része – jelent meg, tiszteletet parancsoló csendben.
A hatalmas tömeg azért gyűlt össze, hogy végső búcsút vegyen Amerika egyetlen, őszintén imádott uralkodójától. Norton élete ma is a legszebb bizonyíték arra, hogy egy kis ártalmatlan, jószívű őrültség nemhogy elriasztja, de sokszor egy egész várost képes közösséggé kovácsolni.
