Cikkek
Nem horrorfilm: így lett vérvörös egy gleccser az Antarktiszon
Ha valaki az Antarktiszra gondol, lelki szemei előtt többnyire végtelen, szikrázó hómezők, fagyos szelek és hatalmas, vakítóan fehér jéghegyek jelennek meg. De képzeld el a következő szituációt: egy kietlen, fagyos völgyben sétálva hirtelen felnézel a magasba, és azt látod, hogy a hófehér jégből egy hatalmas, élénkvörös, vérszerű folyadék ömlik a felszínre. A látvány hajszálpontosan olyan, mintha a hegy egy brutális, végzetes késszúrást kapott volna, és most lassan elvérezne.
Bár elsőre egy B-kategóriás horrorfilm nyitójelenetének tűnik, a helyszín nagyon is valóságos. A jelenséget nem egy megmagyarázhatatlan véreső, nem egy különös vörös alga, és nem is valamilyen titokzatos vegyi szennyezés okozza. A vérfagyasztó látvány magyarázata mélyen, a vastag jégpáncél alatt rejtőzik.
A rejtélyes Blood Falls
A történet a sokatmondó nevű Blood Falls, vagyis a Vér-vízesés helyszínén, az Antarktisz fagyos McMurdo-szárazvölgyeiben, a masszív Taylor-gleccsernél játszódik. A bizarr anomáliát egy ausztrál geológus írta le először 1911-ben. A korabeli kutatók még úgy vélték, hogy valamilyen egyedi, vörös színű algatársulás festi meg az olvadékvizet, a modern tudomány azonban évtizedekkel később kiderítette, hogy egészen más, kőkemény kémiai folyamatról van szó.
Nem vér, hanem folyékony rozsda
A hátborzongató vörös szín titka a gleccser alatt, a külvilágtól évmilliók óta hermetikusan elzárva lapul. A jégtakaró alatt egy rendkívül sós, ásványi anyagokban és vasban gazdag ősi tó található.
Amikor ez a szuprsós (és ezért a fagyáspont alatt is folyékony) víz a gleccser mozgása és a nyomás miatt utat talál a felszínre, hirtelen kapcsolatba kerül a levegőben lévő oxigénnel. Ekkor egy teljesen hétköznapi, de annál látványosabb kémiai reakció megy végbe: a benne lévő vas azonnal oxidálódik, magyarul elrozsdásodik. Az így kialakuló rozsdás árnyalat festi drámai, vöröses-narancssárgára a jeget, létrehozva a híres vérző hatást.
A valódi csoda, ami a sötét mélységben él
A történet legmegdöbbentőbb része azonban egyáltalán nem a szín, hanem az, ami ott lent, a sötét, fagyos mélységben rejtőzik. A gleccser alatt elzárt, jéghideg vízi környezetben mikroszkopikus méretű baktériumok és mikroorganizmusok maradtak fenn.
Gondolj csak bele: ez egy olyan mikrovilág, ahol évezredek óta nincs egyetlen csepp napfény sem, nulla a hőmérséklet, és az oxigénellátottság is a nullához közelít. A legtöbb ismert földi életforma számára ez a hely a biztos halált jelentené. Ezek a szívós kis túlélők azonban megtanultak a vasból és a kénből energiát kinyerni, és vígan éldegélnek a sötétségben.
Földönkívüli élet a saját bolygónkon?
A Blood Falls éppen ezért nemcsak a turistáknak és a fotósoknak izgalmas, hanem az asztrobiológusok is imádják. Megmutatja ugyanis, hogy az élet a Földön a megszokottnál, napfényes, oxigéndús környezetnél jóval szélsőségesebb körülmények között is képes a túlélésre.
Ez a felismerés kulcsfontosságú azoknak a kutatóknak, akik épp a Marson, vagy a Jupiter fagyos, vastag jégpáncéllal borított Europa nevű holdján keresnek életre utaló jeleket. Bár az antarktiszi vörös vízesés nem jelent azonnali bizonyítékot a kis zöld űrlények létezésére, tökéletes természetes laboratóriumként szolgál. A Taylor-gleccser tehát egyáltalán nem egy horrorfilm hátborzongató díszlete, sokkal inkább egy élő bizonyíték arra, hogy a természet a leglehetetlenebb helyeken is utat tör magának.
