Cikkek
A könyv, ami megőrjíti a tudósokat: 600 éve senki sem tudja elolvasni a Voynich-kéziratot
Képzeld el, hogy a padláson turkálva a kezedbe akad egy poros, régi könyv. Kinyitod, és tele van gyönyörű, színes illusztrációkkal: sosem látott, bizarr növények, furcsa csillagképek és csöveken keresztül zöld vízben fürdőző meztelen nők néznek vissza rád. Az igazi sokk azonban akkor ér, amikor megpróbálod elolvasni. A betűk, a szavak, a mondatok a világ egyetlen ismert nyelvéhez sem hasonlítanak.
Pontosan ez a Voynich-kézirat, a történelem legnagyobb megoldatlan rejtélye, ami évszázadok óta űz gúnyt a világ legbriliánsabb elméiből.
A jezsuita könyvtártól a világhírig
A különös kódexet 1912-ben találta meg egy Wilfrid Voynich nevű lengyel antikvárius egy olaszországi jezsuita kollégium elfeledett könyvtárában. A 240 oldalas, finom pergamenre írt könyv azonnal felkeltette a dörzsölt könyvkereskedő érdeklődését, a szövege ugyanis egy teljesen ismeretlen ábécével íródott.
Ami a leginkább hátborzongató benne: nincs benne egyetlen áthúzás, javítás vagy hezitálásra utaló nyom. Az írója úgy folyatta a tintát a pergamenre, mintha a világ legtermészetesebb nyelvén, folyékonyan írt volna. Nincs megakadás, nincs tintapaca. Minden karakter tökéletes ritmusban követi a másikat.
Sosem látott növények és középkori sci-fi wellness
A tartalom legalább olyan bizarr, mint maga az írás. A kézirat látszólag hat jól elkülöníthető fejezetre oszlik: botanika, csillagászat, biológia, kozmológia, gyógyszerészet és egy furcsa receptgyűjtemény.
A probléma csak az, hogy a rajzolt növények 90 százaléka nem is létezik a Földön, vagy mintha több különböző fajból lennének Frankenstein módjára összegyúrva. Az asztronómiai ábrák ismeretlen, a miénktől eltérő galaxisokat mutatnak. A biológiai rész pedig leginkább egy középkori sci-fibe oltott wellness-katalógusra hasonlít, ahol apró emberkék áramlanak furcsa, érhálózatszerű csőrendszerekben.
Akiknek beletört a bicskája a feltörésbe
Mióta Voynich bemutatta a világnak a szerzeményét, boldog-boldogtalan megpróbálta megfejteni. Az első és második világháború legzseniálisabb kódfejtői – igen, azok a zsenik, akik a hírhedt német Enigmát is feltörték – heteket töltöttek a karakterek felett, majd elismerték a vereséget.
Később az amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) kriptográfusai is feladták a harcot. Az elmúlt években pedig modern szuperszámítógépek és mesterséges intelligenciák futtattak le rajta millió és millió algoritmust. Eredmény? Egy nagy büdös semmi.
Zseniális svindli vagy elveszett tudás?
Mivel elolvasni senki sem tudja, a teóriák skálája zseniálisan széles. Nézzük a legvalószínűbb forgatókönyveket!
-
Egy elveszett nyelv: Néhány nyelvész úgy véli, hogy a könyv egy rég kihalt ázsiai vagy mexikói dialektus fonetikus, hallás utáni leirata, amit valaki a saját maga által kreált betűkkel jegyzett le.
-
Titkos kód: Talán egy középkori alkimista rejtette el így a tiltott, sötét tudást az Inkvizíció kíváncsi szemei elől.
-
A történelem legnagyobb átverése: Sokan esküsznek rá, hogy az egész csak egy 15. századi zseniális svindli. Egy korabeli sarlatán készítette halandzsanyelven, hogy jó pénzért eladja egy hiszékeny, misztikumokra éhes uralkodónak (például II. Rudolf német-római császárnak, aki állítólag valóban egy vagyont fizetett érte).
A modern tudomány egyetlen dolgot tudott százszázalékos biztonsággal megállapítani. A szénizotópos kormeghatározás bebizonyította, hogy a pergament a 15. század elején (1404 és 1438 között) készítették, így a modern hamisítás gyanúja kizárva.
A Voynich-kéziratot jelenleg a Yale Egyetem ritka könyvek könyvtárában őrzik, egy szigorúan őrzött páncélteremben. De van egy jó hír: bárki letöltheti az internetről nagy felbontásban, és a kanapén ülve lapozgathatja. Ha legközelebb esik az eső, és nincs mit nézni a Netflixen, tegyél egy próbát. Ha neked sikerül elolvasni, te lehetsz a történelem legnagyobb kódfejtője!
