Történetek
A tanárnő látja, hogy a fiú kihagyja az utolsó iskolabuszt, “Senki sem vár rám otthon” – mondja.
Egyik este meghallotta, hogy a szülei valami szörnyűséget mondanak róla, és másnap nem akart felszállni a buszra. Tanára hazavitte, és kiderült a megdöbbentő igazság a korábban történtekről.
“Matt, miért vagy még mindig itt? Ez volt az utolsó iskolabusz.” – szólította meg Jillian az egyik diákját, Mattet, miután meglátta a járdán ácsorogni.
“Nem tudom, Ms. Gillies..” – válaszolta a fiú vállat vonva, és lenézett. Jillian tudta, hogy valami nincs rendben. Matt jó gyerek, bár a természettudomány nem volt a legjobb tantárgya.
“A tegnapi tesztről van szó? Mérgesek voltak a szüleid? Semmi baj, majd kijavítod!” – tudta, hogy egyes szülők túl szigorúak a gyerekeik tanulásával kapcsolatban. Matt hármast kapott, és valószínűleg leszidták.
“Dühösek voltak… Büntetésből nem kaptam desszertet vacsora után. De nem erről van szó.. Senki sem vár otthon rám. Hallottam őket” – mondta Matt, miközben a hangja megtört, és a szemébe könnyek gyűltek.
“Micsoda? Mit mondtak?”
“Azt mondták nem tudnak velem tovább foglalkozni. Ott kellett volna hagyniuk, mikor elköltöztünk. Aztán apa azt mondta, hogy lehet anyának igaza van.” – most már nyíltan potyogtak a könnyei.
“Ó, drágám” – átkarolta a gyereket. A jegyek szükségesek voltak a jövőjéhez, de ez csak egy teszt volt. Ennek semmi értelme nem volt. Nem tudta elhinni, hogy bármelyik szülő azt mondaná, hogy bárcsak cserbenhagyta volna gyermekét. “Gyere! Hazaviszlek.”
Matt követte őt, és szó nélkül beszállt a kocsiba, de Jillian hallotta a halk zokogását. Beszélnie kell majd a szülőkkel erről a helyzetről, mert egyetlen gyerek sem érdemli meg, hogy ilyesmit halljon. Azt is ki kellett deríteni, hogy kell-e hívnia a CPS-t.
Gyorsan megérkeztek a házához; az iskolától mindössze tizenöt percre lakik.
“Mrs. Gillies! Micsoda kellemes meglepetés!” – köszöntötte Matt anyukája, Darlene. “Gyertek be! Gyere be!”
Megjelent Matt apja, Wayne is. “Mrs. Gillies! Azért jött, hogy Matt jegyeiről beszéljünk? Épp fel akartam hívni. Meg tudja csinálni. Nem akarom, hogy ez a teszt lerontsa az év végi jegyeit” – mondta.
“Nos, igen. Biztosan meg tudja csinálni. De van más is, amiért itt vagyok. Matt nem szállt fel az utolsó iskolabuszra, és valami aggasztó dolgot mondott nekem” – kezdte Jillian. “Talán le kéne ülnünk.”
Matt szülei aggódó arckifejezést mutattak, leültek, hogy meghallgassák Jilliant. Matt mellé állt, de hallgatott. Mikor Jillian befejezte Matt ismét elsírta magát.
“Édes Istenem, Matt!” – Darlene felállt, és a fia után nyúlt. “Mi soha nem mondanánk ilyet rólad! Bobbyról beszéltünk!”
“Bobby?” – kérdezte Matt, könnyes tekintete találkozott az anyja szemével.
“Igen, Bobby!” – Wayne megerősítette, és hirtelen Matt arckifejezése teljesen megváltozott. Elmosolyodott, és átölelte az anyját.
“Sajnálom, de ki az a Bobby?” – kérdezte Jillian. Mattnek volt egy testvére? Ha igen, az nem javított a helyzeten.
“Megmutatom !” – mondta Wayne, és a hálószobájába ment. Néhány másodperccel később visszatért, kezében… egy kaktusszal. “Matt Bobbynak nevezte el a kaktuszát, és egy évvel ezelőtt anyák napjára ajándékozta a feleségemnek.”
“Az egész egy kaktuszról szól?” – Jillian felállt és felnevetett.
“Igen, róla beszéltünk tegnap este. Megszoktuk, hogy Bobby-nak nevezzük, mert Matt megszerette” – magyarázta Darlene. “Meg akarok szabadulni tőle, mert állandóan nyírnom kell, hogy elférjen az aprócska cserépben. Bosszantó, és szúrós.”
Jillian még hangosabban nevetett. Meghívták vacsorára, és az este hátralévő része kellemesen telt. Épp távozni készült, mikor Jillian tett egy javaslatot, és végül egy apró kaktusszal a kezében sétált el Matt házából.
Mit tanulhatunk ebből a történetből?
- A legjobb tanárok azok, akik akkor is törődnek a diákokkal, mikor már vége az iskolának. Jillian látta, hogy a diákja szomorú, és meghallgatta őt, ami arra ösztönözte, hogy megtudja, mi történik otthon.
- Legyetek óvatosak az otthoni beszélgetésekkel, mert a gyerekek hallgatóznak. A szülőknek mindig tisztában kell lenniük azzal, hogy gyermekeik otthon vannak, különösen, amikor felnőtt dolgokról beszélgetnek.
Oszd meg ezt a történetet családoddal és barátaiddal. Lehet, hogy feldobja a napjukat és inspirálja őket.
Ezt a cikket a mindennapi életéből vett történetek ihlették, és egy profi író írta. A nevekkel és/vagy helyszínekkel való bármilyen hasonlóság pusztán a véletlen műve. Minden kép csak és kizárólag illusztrációs célokat szolgál.
