Cikkek
Derinkuyu: a 85 méter mély török föld alatti város titkai
Képzeld el, hogy felújítod a pincédet, lebontasz egy falat, és mögötte egy ajtót találsz. Aztán egy újabb helyiséget, majd egy folyosót, amely egyre mélyebbre vezet a föld alá. Pontosan ilyen váratlan felfedezés vezetett a törökországi Derinkuyu föld alatti városának modern kori feltárásához.
A Kappadókia vulkanikus kőzetébe vájt település nem egyszerű barlangrendszer. Lakóhelyiségek, raktárak, istállók, kutak, szellőzőjáratok és védekezésre kialakított folyosók alkotják. Egy egész közösség menedékéül szolgálhatott, miközben a felszínen semmi sem árulta el, milyen világ húzódik a lábak alatt.
A felfedezés egy ház felújításával kezdődött
1963-ban egy helyi lakos a házát alakította át, amikor lebontott egy falat a pincében. A fal mögött egy addig ismeretlen üreg nyílt meg. A további kutatások során kiderült, hogy a helyiség nem elszigetelt barlang, hanem egy hatalmas föld alatti építményrendszer része.
Derinkuyu 1965-ben nyílt meg a látogatók előtt. A török kulturális minisztérium ismertetője szerint a feltárt város körülbelül 85 méter mélyre nyúlik, ha a hetedik szinten található vízaknát is figyelembe vesszük. A látogatható részek azonban csak a teljes rendszer töredékét jelentik.
Miért építettek várost a föld alá?
A válasz részben a környék földtanában rejlik. Kappadókia vulkáni kitörésekből származó tufakőzete viszonylag könnyen faragható, ugyanakkor megfelelő körülmények között stabil üregek kialakítására is alkalmas.
A helyi közösségek ezt a tulajdonságot használták ki. A föld alatti terek menedéket nyújthattak támadások idején, és a szélsőséges időjárástól is védhették az ott tartózkodókat.
Az UNESCO a térség föld alatti településeit a keresztény közösségek történetével és az arab támadásokkal szembeni védekezéssel is összekapcsolja. A városokat azonban nem feltétlenül egyetlen korszakban vagy egyetlen közösség építette: a rendszer hosszú idő alatt bővülhetett, és több történelmi időszakban is használatban maradt.
Istállók, borospincék és hatalmas kőajtók
Derinkuyu különlegessége, hogy a föld alatti terek nem véletlenszerűen követik egymást. A különböző szinteken más-más funkciójú helyiségeket alakítottak ki.
A felsőbb részeken istállók, konyhák és borfeldolgozó helyiségek kaptak helyet. Ez praktikus döntés volt: az állatokat, a szőlőt és a nehéz élelmiszereket sokkal könnyebb volt a felszín közelében mozgatni. Mélyebben raktárak, lakóterek, vallási helyiségek és összekötő folyosók találhatók.
A védekezés egyik leglátványosabb eszköze a kerek kőajtó volt. Ezeket a nehéz, malomkőhöz hasonló korongokat belülről lehetett a folyosó elé gördíteni. Így egy-egy szakaszt el lehetett zárni, megnehezítve a behatolók továbbjutását.
Hogyan jutottak levegőhöz odalent?
Egy több szinten elterülő föld alatti településnél a szellőzés létfontosságú. Derinkuyu egyik legfontosabb eleme a mélybe vezető függőleges akna, amely a levegő cseréjét segítette. A török minisztérium ismertetője szerint az akna vízellátási célokat is szolgált.
A kutak és a szellőzőjáratok tehát nem egyszerű kiegészítő elemek voltak: nélkülük a föld alatti élet aligha lett volna lehetséges. A rendszer kialakítása azt mutatja, hogy építői nem csupán üregeket vájtak a kőzetbe, hanem a mindennapi élet alapvető szükségleteire is gondoltak.
Tényleg húszezer ember élt itt egyszerre?
Derinkuyu kapcsán gyakran szerepel a húszezer fős befogadóképesség. Ez látványos szám, de fontos árnyalni: a gyakran idézett adat nem tekinthető bizonyított régészeti ténynek. A pontos kapacitásra nincs olyan megbízható, széles körben elfogadott mérés, amely igazolná, hogy ennyi ember egyszerre élt vagy húzódott meg a városban.
A föld alatti település valódi jelentősége nem egy rekordméretű népességben rejlik. Hanem abban, hogy az emberek képesek voltak egy teljesen másfajta, a felszín alá szervezett életteret kialakítani. Derinkuyu ma is emlékeztet rá, hogy a történelem legkülönlegesebb építészeti megoldásai néha ott rejtőznek, ahol senki sem keresné őket: közvetlenül a lábunk alatt.


