Hírek
Kijev drámai választás előtt: Elfogytak a légvédelmi rakéták a brutális orosz nyomás alatt
Ukrajna légvédelmi rendszere az eddigi legsúlyosabb és legveszélyesebb nyomás alá került a háború kezdete óta. A frontvonalról és a hírszerzési forrásokból származó legfrissebb jelentések egyöntetűen arra figyelmeztetnek, hogy a kijevi erők kritikus rakétahiánnyal küzdenek. Miközben az orosz hadsereg fokozza a kombinált drón- és rakétatámadások intenzitását, az ukrán védelmi vonalak mögött kulcsfontosságú infrastruktúrák és egész városok maradhatnak teljesen védtelenül a légicsapásokkal szemben.
A Mandiner által is szemlézett katonai elemzések rávilágítanak, hogy a háború jelenlegi fázisában a légtér feletti ellenőrzés (vagy legalábbis az orosz légifölény megakadályozása) vált a legfontosabb kérdéssé. Ha Ukrajna légvédelme összeomlik, az nemcsak a hátország energetikai hálózatának teljes megsemmisülését hozhatja magával, hanem a frontvonalon harcoló csapatok közvetlen és védtelen kiszolgáltatottságát is az orosz bombázókkal szemben.
Miért fogytak el a rakéták?
Az ukrán légvédelem kimerülése mögött egy tudatosan felépített, hónapok óta tartó orosz stratégia áll. Moszkva szándékosan indít hatalmas mennyiségű, viszonylag olcsó iráni gyártmányú Sahid (Gerany) drónt és régebbi típusú rakétákat a nagyvárosok ellen. Az ukrán erők kénytelenek voltak ezekre a csalikra is elpazarolni a méregdrága és korlátozott számban rendelkezésre álló nyugati interceptorokat (elfogórakétákat).
A helyzetet három fő tényező súlyosbítja:
-
A nyugati gyártókapacitások lassúsága: Bár az Egyesült Államok és az európai szövetségesek folyamatosan ígérik az újabb szállítmányokat, a Patriot, NASAMS és IRIS-T rendszerekhez szükséges rakéták gyártási ideje rendkívül hosszú. A nyugati hadiipar egyszerűen nem képes lépést tartani azzal a felhasználási ütemmel, amit az intenzív háború megkövetel.
-
A szovjet örökség vége: Az ukrán légvédelem gerincét sokáig alkotó Sz-300-as és Buk rendszerekhez Európában már szinte egyáltalán nem maradt elérhető lőszerkészlet, így a régi rendszerek fokozatosan működésképtelenné válnak.
-
A védendő területek nagysága: Kijev döntési kényszerbe került: a kritikus energetikai infrastruktúrát, a civil lakosságot, vagy a frontvonalon lévő katonai logisztikai csomópontokat védje-e. Egyszerre mindháromra már nincs elegendő rakéta.
A frontvonalon már érezhető a drámai hatás
A katonai szakértők arra figyelmeztetnek, hogy a légvédelmi ernyő elvékonyodása azonnali következményekkel jár a lövészárkokban. Az orosz légierő az elmúlt hetekben sokkal bátrabban és mélyebben repül be az ukrán vonalak mögé, mint korábban.
A legnagyobb pusztítást a műholdas irányítórendszerrel felszerelt, szárnyas siklóbombák (FAB-500, FAB-1500) okozzák. Ezeket az orosz Szu-34-es vadászbombázók a légvédelmi hatótávolságon kívülről, 50-60 kilométeres távolságból indítják el. Légvédelmi rakéták hiányában az ukrán katonáknak nincs eszközük arra, hogy ezeket a pusztító erejű, betonbunker-romboló bombákat megsemmisítsék vagy elriasszák a hordozó repülőgépeket.
„Ha nem kapunk azonnali és masszív lőszerutánpótlást a nyugati partnereinktől, heteken belül olyan helyzet állhat elő, hogy választanunk kell: Kijevet védjük meg vagy a harcoló alakulatokat. Mindkettő eleste katasztrofális következményekkel járna” – nyilatkozta az ukrán légierő egyik névtelenséget kérő tisztje.
Diplomáciai versenyfutás az idővel
Volodimir Zelenszkij ukrán elnök és a védelmi minisztérium diplomatái az utóbbi napokban vészharangot kongatnak a nemzetközi fórumokon. Kijev szerint legalább 7-10 további Patriot üteg és a hozzájuk tartozó több száz rakéta kellene ahhoz, hogy stabilizálni tudják a helyzetet.
Miközben Washingtonban és Brüsszelben politikai és költségvetési viták lassítják a folyamatokat, Oroszország növeli a nyomást. A hírszerzési adatok szerint Moszkva újabb nagyszabású rakétakészleteket halmozott fel, amelyeket a leginkább sebezhető pillanatban tervez ráengedni az ukrán védelmi hálózat maradékára. A kérdés már nem az, hogy a technológia melyik oldalon jobb, hanem az, hogy a logisztikai és gyártási láncok képesek-e időben reagálni a frontvonalon kialakult kritikus hiányra.
