Cikkek
A rejtélyes táncjárvány, amibe több százan haltak bele 1518-ban
Egy buli, ami sosem ér véget, elég jól hangzik, nem igaz? Kevésbé, ha a lábaid véresre kopnak, az izmaid felmondják a szolgálatot, és a végén szívrohamban összeesve halsz meg. Pontosan ez történt Strasbourg utcáin fél évezreddel ezelőtt.
1518 júliusában egy Frau Troffea nevű nő kilépett a strasbourgi házából (akkor a Német-római Birodalom része), és minden zene vagy látható ok nélkül elkezdett rángatózni, ugrálni és táncolni.
Nem hagyta abba. Táncolt nappal, táncolt éjjel, egészen addig, amíg a kimerültségtől össze nem esett – de amint magához tért, folytatta.
Ami egy ember furcsa mániájának indult, hamarosan tömeges katasztrófává vált. Egy héten belül 34-en csatlakoztak hozzá. Egy hónap múlva már nagyjából 400 ember ropta megállás nélkül a város utcáin.
Az emberek nem jókedvükben táncoltak; a beszámolók szerint az arcukon rettegés és fájdalom tükröződött, mintha egy láthatatlan erő rángatná őket. Sokan belehaltak a végkimerülésbe, a stroke-ba vagy a szívrohamba.
Mit tett a városvezetés?
A korabeli orvosok úgy vélték, a problémát a „túlforrósodott vér” okozza, és a gyógymód az, ha még többet táncolnak, hogy kiizzadják a bajt. Sőt, zenészeket béreltek, és hatalmas fa színpadokat ácsoltak a betegeknek, hogy megkönnyítsék a „gyógyulást”. (Képzeljük el, mintha egy tüzet benzinnel akarnának eloltani.)
A modern tudomány máig vitatkozik a kiváltó okon. Egyes teóriák szerint anyarozs-mérgezés történt: a nedves gabonán megtelepedő gomba ugyanazt a kémiai anyagot tartalmazza, amiből az LSD-t is szintetizálják, és hallucinációkat, valamint izomgörcsöket okoz. A legelfogadottabb elmélet azonban a tömeghisztéria.
Strasbourg akkoriban éhezéssel, betegségekkel és extrém szegénységgel küzdött. A pszichológiai nyomás és a mély vallási babonák (például a Szent Vitus-átoktól való félelem) együttesen okozhattak egy olyan pszichogén tömeges megbetegedést, amire a test így reagált.
