Cikkek
A 18. század legdrágább státuszszimbóluma egy egyszerű ananász volt
Képzeld el, hogy hivatalos vagy életed legelőkelőbb luxuspartijára. A kastélyba lépve a házigazda izgatottan vezet a szoba közepéhez, hogy megmutassa a legdrágább, legféltettebb kincsét. Arra számítasz, hogy egy felbecsülhetetlen értékű reneszánsz festményt vagy egy tenyérnyi gyémánt nyakéket látsz majd. Ehelyett azonban egy díszes ezüst emelvényen… egy darab ananász csücsül.
Bár ma már bármelyik sarki szupermarketben bedobhatunk egyet a kosarunkba pár száz forintért, a 18. századi Európában az ananász volt az abszolút, megkérdőjelezhetetlen státuszszimbólum.
A 3 millió forintos trópusi csoda
Mivel az európai éghajlaton akkoriban szinte lehetetlen volt szabadföldön vagy üvegházakban termeszteni, a gyümölcsöt a karibi térségből kellett vitorlásokon behozni. A hosszú, hetekig tartó, viszontagságos tengeri út során azonban a rakomány nagy része egyszerűen elrohadt. A ritkasága és a szállítás extrém nehézségei miatt egyetlen friss, egészséges ananász mai áron akár 8000 dollárt (átszámítva nagyjából 3 millió forintot) is érhetett. Ennyi pénzből ma egy használt, de jó állapotú sportkocsit is vehetnél!
Az arisztokraták, akik sosem kóstolták meg
Logikus lenne azt gondolni, hogy aki kifizetett egy kisebb vagyont ezért a trópusi csodáért, az utána egy grandiózus lakoma keretében jóízűen elfogyasztotta. Hatalmas tévedés! Az arisztokraták annyira nagyra tartották ezt a ritkaságot, hogy a legtöbbjüknek esze ágában sem volt felvágni.
Az ananász sokkal többet ért érintetlenül. Különleges, erre a célra készített magaslatokra tették az ebédlőasztal legközepén, és addig mutogatták a lenyűgözött vendégeknek, amíg a gyümölcs teljesen és menthetetlenül el nem rohadt. Ez volt a korabeli közösségi média: nézzétek, annyira gazdag vagyok, hogy egy vagyont hagyok megrohadni a saját asztalomon!
Bérelj ananászt a hétvégére!
De mi a helyzet azokkal a feltörekvő nemesekkel és tehetősebb polgárokkal, akik szerettek volna felvágni a barátaik előtt, de nem volt milliójuk egyetlen rohadó gyümölcsre? A piac hamar alkalmazkodott az abszurd kereslethez: kialakult az ananászbérlés intézménye.
Aki nem volt elég gazdag ahhoz, hogy sajátot vegyen, az szó szerint bérbe vehetett egy ananászt néhány órára, vagy egyetlen estére egy kereskedőtől. A bérelt gyümölcsöt elvitték a buliba, a hónuk alatt hordozták, mint egy drága dizájnertáskát, végigsétáltak vele a kerten, majd az este végén szépen visszavitték a boltba. Ugyanezt az ananászt másnap egy másik család bérelte ki, egészen addig, amíg pürésedni nem kezdett és eladhatatlanná nem vált.
A 18. századi ananász-őrület a tökéletes bizonyítéka annak, hogy az emberi hiúság sosem ismert határokat. Amikor legközelebb kinyitsz egy olcsó ananászkonzervet a konyhában, vagy leemelsz egyet a zöldséges pultjáról, jusson eszedbe: pár száz évvel ezelőtt ezzel az egyszerű mozdulattal te lettél volna a leggazdagabb, legirigyeltebb ember az egész városban.
