Cikkek
A NASA legmenőbb húzása: egy aranylemez, ami 24 milliárd kilométerre játssza a földi slágereket
Ha egy idegen civilizáció valaha ránk talál a végtelen űr sötétjében, hogyan mutassuk be nekik a bolygónkat és saját magunkat? Mit mondjunk, mik vagyunk, és hogyan élünk? Carl Sagan, a legendás csillagász és a NASA csapata a hetvenes években egy zseniális, és egyben végtelenül menő megoldást talált erre a filozófiai kérdésre: egyszerűen összeraktak egy gigantikus kozmikus „mixtape-et”, amit aztán felraktak az induló űrszondákra.
A csillagközi időkapszula születése
Amikor a NASA 1977-ben fellőtte a Voyager 1 és Voyager 2 űrszondákat, a tudósok pontosan tudták, hogy ezek a gépek egy napon elhagyják majd a Naprendszert. Mivel a gépezetek évmilliárdokig sodródhatnak a csillagközi térben, Saganék úgy döntöttek, üzenetet küldenek velük a palackban.
Mindkét szonda oldalára egy-egy masszív, aranyozott rézlemezt (a híres Voyager Golden Recordot) rögzítettek. Hogy a földönkívüliek ne csak nézzék a furcsa korongot, a NASA tudósai egy lejátszótűt és egy tudományosan, univerzális matematikai szimbólumokkal megrajzolt képes használati utasítást is mellékeltek a borítóra.
Nevető csecsemő és 55 féle üdvözlet
A lemezre a Föld legszebb, legjellemzőbb és legfurcsább pillanatait rögzítették, gondosan kiválogatott hangokban és képekben. Bárki vagy bármi is teszi fel a tűt a lemezre a távoli jövőben, elképesztő hangkavalkáddal találja szembe magát.
Került rá nevető csecsemőhang, a tenger zúgása, a szél susogása, egy ugató kutya, sőt, még egy szerelmes csók cuppanása is. Hogy a diplomáciáról se feledkezzünk meg, az emberiség 55 különböző földi nyelven (köztük magyarul is!) mondott üdvözletet az ismeretlen hallgatóságnak.
Rock and roll az űr sötétjében
Egy tisztességes mixtape persze mit sem ér ütős zenék nélkül. A válogatásnál a komolyzenét olyan zsenik képviselik, mint Bach és Beethoven, hogy az idegenek lássák, milyen kifinomult és intelligens faj vagyunk. De a bizottság úgy döntött, meg kell mutatni az emberiség vadabb, szórakoztatóbb oldalát is. Hogy az űrlények is tudják, mire bulizunk péntek esténként, a klasszikusok mellé gondolkodás nélkül felrakták Chuck Berry kultikus rock and roll slágerét, a Johnny B. Goode-ot is.
A Voyager 1 szonda ma már hivatalosan is a csillagközi űrben jár, több mint 24 milliárd kilométeres, felfoghatatlan távolságra az otthonától. Bár az eszközei lassan leállnak és elnémulnak, az oldalára csavarozott aranylemez sértetlenül, némán viszi tovább a földi rock and rollt az ismeretlenbe. Hihetetlen belegondolni, hogy még azután is, hogy a mi civilizációnk esetleg már rég eltűnt a történelem süllyesztőjében, valahol egy távoli naprendszerben egy idegen lény talán pont Chuck Berry gitárszólójára fogja rázni a csápjait.
