Cikkek
Miért vannak az ágyak magasan és miért nem lehet egyből a földön + 14 egyéb elképesztő tény
Utálom, hogy ezt kell mondanom, de a pénz valójában nem papírból van, ami azt is bizonyítja, hogy a pénz valójában nem nő a fán. A legtöbb bankjegy 25%-ban lenből és 75%-ban pamutból áll, ezért van olyan különleges kinézetük és tapintásuk. A 19. században a pénz pergamenpapírból készült. Ezért tudták az emberek nagyon könnyen hamisítani, nem úgy, mint manapság.
Az Eiffel-torony nyáron majdnem 6 centivel magasabb. Ha valamilyen anyagot felmelegítünk, a részecskéi aktívabban mozognak, és nagyobb térfogatot vesznek fel. Ezt hívják hőtágulásnak. Amikor a hőmérséklet csökken, az anyag ismét összehúzódik.
Az ilyen hatás a gázoknál szembetűnőbb, de folyadékokban és szilárd anyagokban – köztük a vasban is – nyomon követhető. Emiatt az emberek nagy szerkezeteket, például hidakat építenek tágulási hézagok segítségével. Ezek lehetővé teszik, hogy a szerkezetnek legyen némi mozgástere a tágulásra és összehúzódásra, és az ilyen változások nem okoznak kárt. Hűha! Nekem is van ilyen nadrágom.
A méz évezredekig bírja anélkül, hogy megromlana. A méhek a virágokra szállnak le, hogy cukros nektárt gyűjtsenek. Aztán visszaszállítják a kaptárba, és átadják a többi dolgozó méhnek. Ezek a méhek csökkentik a nektár víztartalmát azáltal, hogy többször isznak és visszahányják a folyadékot. Hmm. Méhürülék.
A gyomrukban lévő speciális enzimek lebontják a nektárban lévő glükózt, és a nektár savasabbá válik. A méhek ezt a nektárt a méhsejtekbe rakják, és szárnyaikkal elkezdik legyezni, hogy a víz gyorsabban elpárologjon. A méz most már erősen savas és alacsony víztartalmú, ami megóvja a mézet a romlástól. A baktériumok, amelyek a többi élelmiszer megromlását okozzák, nem tudnak ilyen körülmények között életben maradni.
Régen az emberek nem emelték fel a matracukat a padlóról. Ez a gyakorlat az ókori Egyiptomban kezdődött, és számos más kultúrában is folytatódott. Az emberek rájöttek, hogy a padlón hideg van, és könnyebben felmelegíthették az ágyukat, ha azok a földtől magasabban voltak. A házak régen huzatosabbak voltak. A hideg levegő az ajtók alól jött be.
Nem volt központi fűtés, így az embereknek más módot kellett találniuk a melegen tartásra. A meleg levegő hajlamos felemelkedni. És ha magasabban fekszel, nem fogsz annyira fázni, mint a földön. Emellett az emberek így könnyebben tisztán tudták tartani az ágyukat. Az egyszerű otthonokban a padló sokkal koszosabb volt, mint manapság, és ez a sok piszok általában az ágyakba vándorolt.
Folytatva most a piszkos beszédet, Ön szerint az emberek természetüknél fogva tiszták és rendesek? Hiszen a több ezer évvel ezelőtt élt őseink már akkor is használtak latrinát, és fésűvel tették rendbe a hajukat. És tisztán tartották az otthonukat és magukat is. A higiénia és a tisztaság iránti természetes igényünket az undorérzetünk vezérli.
Éppen ez az a mechanizmus, amely segít a testünknek biztonságban maradni, és megvédi a különböző fertőzésektől. Ezért vagyunk érzékenyebbek bizonyos szagokra és dolgokra. De ettől még vannak elég hanyag szokásaink. Például, hogy a billentyűzet fölött eszünk rágcsálnivalót. Fúj! Én biztosan soha nem csinálok ilyet.
Vannak állatok, amelyek még nálunk, embereknél is rendesebbek. A csörgőkígyók például szeretik rendben tartani a környezetüket. Némelyikük még arra is használja izmos nyakát és háromszögletű fejét, hogy vadászat közben félresöpörje a rendetlen füvet.
Sok állat szereti megtisztítani az útját, amikor leendő étele után megy – a hüllők is. A kevesebb növényzet növeli az esélyüket a táplálékszerzésre. Az énekesmadarak is szeretnek rendet tartani, és megszabadulni a fészkükben lévő meg nem evett ételtől, tojáshéjtól vagy más szeméttől. Így ellenségeik számára is kevésbé láthatóvá teszik otthonukat.
Eközben kint az űrben a Holdon sötétebbek az árnyékok, mint a mi bolygónkon. Ez azért van, mert a Föld légköre több napfényt szór szét. De ha meglátogatnánk a Holdat, olyan sötét árnyékokat figyelhetnénk meg, hogy azt sem látnánk, hová megyünk.
Emellett friss lábnyomokat is észrevehetnénk a Hold felszínén. Az emberek már évtizedek óta nem tették oda a lábukat, de a lábnyomok úgy néznek ki, mintha csak tegnap hagyták volna őket. Mivel a Holdon nincs víz vagy szél, semmi sem tudja eltüntetni ezeket a lábnyomokat. Így akár évmilliókig is megmaradhatnak eredeti formájukban. Szóval vigyázzunk, hová lépünk!
A Föld magja annyi aranyat tartalmaz, hogy az egész bolygót beborítaná. Ha pedig úgy döntene, hogy ezt megteszi, akkor térdig érne ennek a nemesfémnek a szintje. Az emberek évezredek óta bányásszák az aranyat és a platinát, egy csomó más értékes ásványi anyaggal együtt, bolygónk felszíne alól. Ezért lehet, hogy bizonyos területeken már kimerítettük az ásványok egy részét.
De a Föld még mindig rengeteg ilyen lelőhelyet rejt, különösen, ha közelebb megyünk a magjához. Ez a számtalan meteoritnak köszönhető, amelyek a bolygónkkal ütköztek a kialakulása idején. Ezek a meteoritok különböző ásványokat tartalmaztak, köztük aranyat is.
Akkoriban a Föld még olvadt állapotban volt, ezért az arany – egy nehéz elem – nagy része mélyen a magjába süllyedt. A mag fölött elhelyezkedő szilikátköpeny pedig valóban hatalmas mennyiségű aranyat és néhány más ásványi anyagot zárt be. Sajnos a legtöbbjük mostanra valahogy elérhetetlen – hiszen 1800 mérfölddel a felszín alatt és több ezer fokos hőmérsékletről beszélünk. Más szóval túl forró.
Persze, ha az ember az űrbe készülne, az egyik első dolog, amire gondolna, az űrruha lenne. De tudtad, hogy akkor is túl lehet élni az űrben, ha semmilyen védőruhát nem viselsz? Nos, még ne reménykedj – legfeljebb 15 másodpercig bírnád. Ennyi idő alatt veszítenéd el az eszméletedet, mert az oxigén nem jutna el az agyadba.
1965-ben az egyik technikus véletlenül nyomás alá helyezte a ruháját egy vákuumkamrában. A férfi 12-15 másodperc után elvesztette az eszméletét. 27 másodperccel később a ruhája szerencsére újra nyomás alá került. A férfi később elmondta, hogy emlékezett arra, hogy a nyelvén lévő nedvesség forrni kezdett. Az ízérzékét is elvesztette, és csak négy nappal a baleset után tért vissza.
Az űrben sem lehet visszatartani a lélegzetet, így ez sem ment meg. A tüdeje egy ponton megreped, mert a benne lévő levegő kitágul. A tested más részeiben lévő oxigén is tágulni kezd, ami azt jelenti, hogy a szokásos méreted kétszeresére fogsz felfúvódni. Majdnem úgy, mint Dudley Dursley Marge néni a Harry Potterből. Hát nem egészen.
Csak a rugalmas bőrödnek köszönhetően nem fogsz felrobbanni – az továbbra is egyben tart. És a testedben lévő folyadékok is elég gyorsan elkezdenek majd párologni. Hát nem hangzik kellemesen? Nem!
Az óceán ikonikus kék színét a napfénynek köszönheti. Amikor a nap süt, a víz elnyeli a hosszabb narancssárga és vörös hullámhosszú fényt, és visszaveri a rövidebb, kék fényhullámokat. Ez csak akkor lehetséges, ha hatalmas mennyiségű víz van. Tehát minél több víz van egy helyen, annál kékebb lesz. Ezért van az, hogy a poharadba öntött víznek semmi köze ehhez a gyönyörű óceánkék színhez.
Az óceán számos fontos funkciót lát el. Például a bolygónkon található oxigén 50-80 százalékát termeli, ami azt jelenti, hogy életben tart minket. De segít az internet működésében is!
Szóval, amikor egy vicces kutyás videón nevetsz, vagy a kedvenc sorozatodat nézed – igen, köszönd meg az óceánnak. Az internetet tápláló kábelek többsége – és így az emberek a világ minden tájáról használhatják az internetet – a víz alatt fut. Ezek a „tenger alatti kommunikációs kábelek” – kilométereken át húzódó vezetékek, amelyek az óceán fenekét szelik át.
Mindezek elhelyezésére speciális hajók állnak rendelkezésre, amelyeket kifejezetten erre a célra terveztek. Annak érdekében, hogy a kábelek – és az internet – ne sérüljenek meg, az embereknek az óceánfenék viszonylag sík szakaszain kell elhelyezniük őket. A kábeleknek továbbá távol kell lenniük régi hajóroncsoktól vagy nagy óceáni ökoszisztémáktól. Néhány ilyen kábelt speciális bevonattal látnak el, amely megvédi őket a károsodástól. Így az éhes cápáknak vagy kíváncsi halaknak nincs esélyük arra, hogy megrágják a vezetékeket.
A fák beszélnek. Nos, nem egészen úgy, mint az emberek, de megvan a maguk kommunikációs módja. A gyökereik egy földalatti gombahálózaton keresztül kapcsolódnak egymáshoz. Ez a hálózat kapta a „fa széles hálója” becenevet. Ha.
Ennek a hálózatnak köszönhetően a fák meg tudják osztani egymással az erőforrásaikat. Így „beszélgetnek”. A gombák segítségével továbbítják a tápanyagokat és a vizet egyik fáról a másikra. Például van egy anyafa vagy egy másik fa, amelyik erősebb és idősebb, mint a többiek az erdőben. Ezután megosztja tápanyagai és cukrok egy részét a közelben növő kis fákkal. Köszönöm, anya.
Nézd, mennyi rovar repked itt egy szép napsütéses napon. Szerinted leégnek a napon? Nos, azok, amelyek a szabad ég alatt töltik idejük nagy részét, nem. Sötét csontvázuk van, amely melanint tartalmaz – így védik ki az UV-sugarakat.
A föld alatt és a vízben élő rovaroknak vagy az éjszakai életmódot folytató élőlényeknek azonban sápadtabb és vékonyabb a bőrük. Ha túl sok időt töltenek a szabadban napközben, valóban leéghetnek a napon, vagy még rosszabbul is járhatnak. Megehetik őket.
