Állatok
Milyen állatokat pusztítottunk el eddig a földön? Melyik lehet a következő?
Az emberi tevékenység számos állatfaj kipusztulásához vezetett, és sokan közülük már nem léteznek. A következő állatok eltűnéséhez hozzájárult az ipari tevékenység, az élőhelyek pusztulása, az éghajlatváltozás, a vadászat és az invazív fajok:
Dodo (Raphus cucullatus): Ez a madár a 17. században halt ki, miután a holland telepesek megérkeztek a Mauritius szigetére.
Tasmániai tigris (Thylacine, Thylacinus cynocephalus): Az utolsó ismert egyed 1936-ban halt meg, főként az élőhelyének pusztulása és a vadászat miatt.
Stelleri tengeri tehén (Hydrodamalis gigas): Ez a nagy tengeri emlős a 18. században pusztult ki, miután az emberek vadászni kezdtek rá.
Örvös prérihangya (Mouflon, Ovis orientalis musimon): Az 20. század elején kipusztult a vadászat és az élőhelyének elvesztése miatt.
A következő fajok közé tartozhatnak azok, amelyeket komoly veszély fenyeget, például:
Sumátrai tigris (Panthera tigris sumatrae): Az élőhelyek csökkenése és a vadászat miatt a számuk drámaian csökkent.
A Sumátrai tigris (Panthera tigris sumatrae) a tigrisek egyik legkisebb és legveszélyeztetettebb alfaja, amely kizárólag az indonéziai Szumátra szigetén él. Ez a lenyűgöző ragadozó a trópusi esőerdők és hegyvidékek lakója, ahol a sűrű növényzet tökéletes búvóhelyet biztosít számára.
A Sumátrai tigrisek elsősorban nagytestű emlősökre, például vaddisznókra, különböző antilopfélékre és szarvasokra vadásznak. Élőhelyük, a trópusi esőerdők, gazdag biodiverzitással rendelkezik, de sajnos ezek az élőhelyek drámai ütemben csökkennek az illegális erdőirtás, az ültetvények létesítése és a vadászat következtében.
Orángutánok (Pongo spp.): Az erdőirtás és az illegális vadászat miatt nagy veszélyben vannak.
Az orángutánok (Pongo) az emberfélészek családjába tartozó, intelligens és szociális majmok, amelyek kizárólag Ázsia trópusi esőerdőiben, elsősorban Borneón és Szumátrán élnek. Két fő fajuk van: a Borneói orángután (Pongo pygmaeus) és a Szumátrai orángután (Pongo abelii), mindkettő kritikus veszélyeztetett státusszal bír a globális megőrzési törekvések közepette.
Az orángutánok elsősorban fákon élnek, ahol kiváló mászó képességeiknek köszönhetően könnyedén navigálnak a lombkoronában. Fő táplálékuk gyümölcsökből, levelekből és kérgekből áll, ami a trópusi erdők biodiverzitásával van összefüggésben. Az orángutánok magányos állatok, felnőtt hímek gyakran saját területüket védik, míg a nőstények általában közel tartják magukhoz utódaikat, akik akár hat évig is anyjuk mellett maradnak.
Rózsás flamingó (Phoenicopterus roseus): Az élőhelyek elvesztése és a klímaváltozás következtében az állományuk csökken.
A rózsás flamingók (Phoenicopterus roseus) a természet egyik leglenyűgözőbb madarai közé tartoznak, különleges megjelenésükkel és lenyűgöző viselkedésükkel felkeltik a biológusok és a természetkedvelők figyelmét egyaránt. Ezek a szociális madarak híres rózsaszín tollazatukról ismertek, amely a táplálkozási szokásaiknak köszönhető: a garnélák és más kis rákfélék fogyasztása révén nyerik el jellegzetes színüket.
