Történetek
“Tisztítsd meg a cipőmet!” – a bolt tulajdonosa hallja, ahogy a fia gúnyolódik a fiún, akinek a nagymamája gondnokként dolgozik
Garrison úr úgy döntött, hogy kemény leckét ad tizenéves fiának, amikor meghallotta, hogy az sérteget egy szegény fiút, akinek a nagymamája történetesen gondnok. De vajon megtanulta a leckét?
Mr. Garrisoné volt az egyik legrégebbi cipőbolt a környéken, és mindig is tudta, hogyan kell kiszolgálni egy vásárlót. Eleget keresett ahhoz, hogy házat vegyen, befektetett a piacra, és eltartotta a feleségét és a fiát.
A 30 év alatt az üzlet soha nem nyitott ki későn, egyetlen dobozon sem volt por, és minden egyes vevőt egy pohár frissítő narancslével kínálták.
Talán ezért nem fenyegette Garrison urat az üzlettől pár méterre felbukkanó konkurencia. A fia, Peter azonban ébresztőnek tekintette.
“Apa, nézd azt a boltot! Nekik van a legjobb világításuk, csak a legnagyobb márkájú cipőket árulják, és a személyzetük fiatal és elegáns egyenruhájuk van…” – Peter milliószor próbálta felhívni apja figyelmét az üzletre.
“És nézd… még a vásárlók is jól szituáltnak tűnnek ott. Nem olyanok, akik csak nézelődnek. Tényleg van pénzük arra, hogy vásároljanak!” – Peter frusztrált lett, amikor látta, hogy az apja a fejét rázza.
“Például… nézd meg ezt a kölyköt ott. Hajléktalannak tűnik. A mi boltunkba nem szégyellt besétálni, de a másik boltba esélye sincs bejutni. Látod?” – mondta, lassan közeledve a fiúhoz.
“Hé, te! Ki mondta neked, hogy hozzányúlhatsz a cipőkhöz?” – kiabálta, megijesztve szegény fiút.
“Bocsánat! Én nem…”
“Lopni akarsz? Talán hívnom kéne a zsarukat…” – Peter úgy tett, mintha a 911-et tárcsázná a telefonján. Kezdte élvezni a gyerek ijedt tekintetét.
“Nem, nem lopni jöttem ide. Azért jöttem, hogy cipőt vegyek. Az enyémek már mind elkoptak. És nézd, a nagymamám az összes pénzét nekem adta, hogy megvehessem őket…” -a fiú bátor arcot vágott, miközben kinyitotta a tenyerét, hogy felfedje néhány összegyűrt egydollárost.
De Peternek nem volt kedve rájuk nézni. “A nagymamád gondnokként dolgozik, és Te azt hiszed, megengedheted magadnak az egyik cipőt?”
“De ha a pénzt megszámolja…” – a fiú hangja megtört az indulatoktól, ahogy próbált magyarázkodni.
“Kinek kell a pénzed? De most, hogy itt vagy” – mondta Peter, és észrevette, hogy a személyzet figyelmét magára vonta. “Tegyél meg nekem egy szívességet. Használd azt, amit a nagymamádtól tanultál, és pucold ki a cipőmet, jó? Tekintsd kedvezménynek a cipőre, amit meg akarsz venni.” – ravaszul rámosolygott a fiúra.
A fiú az üzletben bámuló emberekre nézett, és könnyekben tört ki.
“Nem hallottad?! Tisztítsd meg a cipőmet!”
“Elég volt!” – üvöltött egy idősebb hang a bolt csendjén keresztül, megijesztve minden bámészkodót.
Peter elfelejtette, hogy az apja is a boltban van..
“Peter, szégyellem magam miattad! NEM fogsz így beszélni a vásárlómmal vagy más emberrel!” – Mr. Garrison üvöltött.
“És most mi lesz? Bocsánatot fogok kérni ettől a senkitől, és kezet fogunk fogni?” – mondta közömbösen Peter. De a tinédzser azt is elfelejtette, hogy az apjának van egy szigorú oldala, amely még mindig megrémítette.
“Ó, nem, nem kell bocsánatot kérni. Te, drága fiam, a nehezebbik úton fogod megtanulni a leckét” – mondta a férfi.
“Uraim, holnap egy nagyon különleges fiatalember fogja helyettesíteni a rendszeres gondnokunkat. Az én okos fiam, Peter” – jelentette ki, és kissé túlságosan megveregette a fia vállát. “A nap folyamán háromszor is vállalja majd a bolt és a leltár kitakarítását.”
“És Peter..” – tette hozzá, egyenesen a fiú szemébe nézve. “Ebben a régi, elavult üzletben 12 342 doboz cipő van. Ajánlom, hogy egyetlen porszemet se lássak rajtuk, amikor holnap ellenőrzöm őket!”
Peter rettegett az apjának ettől a változatától. Tudta, hogy a szemében lévő dühvel nem lehet vitatkozni.
Garrison úr megfordult, és kisétált, a kisfiút keresve, aki csendben elhagyta a boltot.
Másnap Peternek még napfelkelte előtt fel kellett kelnie, hogy beérjen a boltba, és elkezdje a takarítást. A dühét arra használta, hogy végig nyomja a vécék sikálását és a padló felmosását, de ez az energia kevesebb mint egy óra alatt elszállt.
Garrison úr gondoskodott róla, hogy Peter egy pillanatra se lustálkodjon. Mire Peter végzett a cipősdobozok leporolásával, újra eljött az ideje a mosdók takarításának.
Most először értette meg, mi áll egy sikeres cipőbolt fenntartása és működtetése mögött. Látta, hogy ahogy ő maga is fáradhatatlanul dolgozik, ahogy a személyzet és a kiszolgáló személyzet is.
Hallotta, hogy nagy tisztelettel és csodálattal beszélnek az apjáról. Hallotta, ahogyan csevegésükkel és eladói készségükkel elérték, hogy a vásárlók jól érezzék magukat és törődjenek velük.
Miután a nap végén lehúzták a redőnyöket, Peter elméje megnyílt. Kimerülten és sírva csoszogott az apjához.
“Apa, sajnálom. Rájöttem, hogy egész idő alatt naiv és bunkó voltam. Nekünk van valamink, ami a versenytársainknak soha nem lesz – gondos személyzet. És rettenetesen szégyellem magam azért, amit tegnap mondtam annak a szegény fiúnak…”
Garrison úr látta, hogy a fia szívből beszél. De nem válaszolt neki, mert volt valaki más, akitől előbb bocsánatot kellett kérnie.
“Gyere be, kisfiam!” – szólt az apja. Peter figyelte, ahogy a fiú, akit tegnap bántalmazott, besétál egy idős nővel. A fiú szemében még mindig félelem volt.
“Hé, kölyök!” – Peter odaszaladt a fiúhoz, és megölelte. “Nagyon sajnálom, amit tegnap mondtam. Hihetetlenül gonosz voltam! És asszonyom, ön biztosan a nagymamája!” – mondta Peter, letörölte a könnyeit, és az idősebb nőhöz fordult.
“Épp most töltöttem egy egész napot azzal, hogy megpróbáltam azt csinálni, amiből maga él. És most már tudom, hogy nagyon sok ügyesség és kemény munka van benne. Sajnálom, hogy lekicsinyítettem magát és a munkáját!”
Az idős nő távolságtartó maradt, miközben Peter megfogta a kezét, és bocsánatot kért. A kisfiú azonban megbocsátóan megölelte.
“Na, kölyök, ülj le! Van számodra valamim” – mondta Peter. Súgott valamit az apjának, és miután Garrison úr bólintott, Peter elszaladt az üzlet hátsó részébe, és kihozott egy szépen becsomagolt dobozt.
“Nyisd ki!”
A kisfiú a nagymamájára nézett, majd óvatosan kinyitotta a dobozt. A félelem az arcán azonnal boldogsággá olvadt. Pontosan az a pár cipő volt, amiről álmodott!
Mit tanulhatunk a történetből?
- Minden munka megérdemli a tiszteletet. Peternek egy egész napot kellett átélnie, amikor gondnokként dolgozott, hogy megértse, ez nem gyerekjáték, és nem is valami lenézendő dolog.
- Egy vállalkozás csak annyira erős, mint azok az emberek, akik vezetik. A naiv tinédzser megtanulta, hogy az apja üzlete azért sikeres, mert az ott dolgozó személyzet minden tagja hozzájárult a sikerhez.
Oszd meg ezt a történetet családoddal és barátaiddal. Lehet, hogy feldobja a napjukat és inspirálja őket.
Ezt a cikket a mindennapi életéből vett történetek ihlették, és egy profi író írta. A nevekkel és/vagy helyszínekkel való bármilyen hasonlóság pusztán a véletlen műve. Minden kép csak és kizárólag illusztrációs célokat szolgál.
