Cikkek
A tunguszkai rejtély (1908): mi tarolta le Szibéria erdőit?
1908. június 30-án reggel a szibériai Podkamennaja Tunguszka folyó felett egy hatalmas, vakító zöld tűzgömb csapódott be, amelynek robbanása annyira erős volt, hogy a lökéshulláma kétszer is körbeutazta a Földet!
A tiszta szibériai reggelen hirtelen olyan vakító, a Napnál is százszor ragyogóbb zöld tűzgömb hasított végig az égbolton, hogy a helyi őslakosok azt hitték, eljött a világvége. Néhány másodperccel később olyan gigantikus erejű robbanás rázta meg a tajgát, amelynek a pokoli dörgését még ezer kilométeres távolságban is tisztán hallották a rettegő emberek.
1908 június 30-ának reggelén a szibériai Podkamennaja Tunguszka folyó környékén élő evenkik egy olyan iszonyatos, földöntúli természeti kataklizmának lettek a tanúi, amely örökre beégett a földtörténet legbizarrabb, leginkább fejtörést okozó rejtélyei közé. A robbanás óriási lökéshulláma kétszer is körbeutazta a bolygót, a londoni barométerek pedig még órákkal a becsapódás után is pontosan mutatták a furcsa légköri nyomásingadozást.
A tarra vágott őserdő és a hiányzó kráter
Amikor évtizedekkel később a szovjet tudósok bátor expedíciói végre eljutottak a helyszínre – az első kutatócsoport csak 1927-ben, Leonid Kulik vezetésével merészkedett be a nehezen megközelíthető, mocsaras vidékre –, a látvány mindenkit teljesen sokkolt.
Nem egy hatalmas, mély becsapódási krátert találtak, amire mindenki számított volna, hanem egy hátborzasztó képet:
-
Több mint kétezer négyzetkilométeres területen, mintegy 80 millió fa feküdt a földön.
-
A fatörzsek tökéletes sugárirányban, kifelé dőlve zuhantak el, mintha egy óriási, láthatatlan kéz egyszerűen elsöpörte volna az egész őserdőt.
-
A legsúlyosabb rejtély az volt, hogy a pusztítás epicentrumában egyetlen darab meteoritkrátert sem találtak. A fák a gyökereiknél fogva függőlegesen állva maradtak, de a koronájukat és az ágaikat teljesen leégette a pokoli hőség.
Hogyan robbanhat fel valami a levegőben? Az üstökös elmélete
Hogyan lehetséges az, hogy egy égitest úgy semmisít meg egy egész birodalmat, hogy közben semmilyen szilárd fizikai nyomot nem hagy maga után a földön? A tudósok évtizedek óta vitatkoznak ezen a kérdésen, de a legelfogadottabb válasz a fizikában rejlik.
A vezető elmélet szerint egy kisméretű üstökös – amely nagyrészt fagyott jégből, vízből és porból állt – vagy egy rendkívül porózus aszteroida csapódott be a légkörbe. Mivel nem vasból vagy kemény kőzetből épült fel, a sűrű levegőben a hatalmas nyomás és a brutális súrlódás hatására a földfelszín felett nagyjából 8-10 kilométeres magasságban teljes egészében elpárolgott és felrobbant.
Ez a jelenség az úgynevezett légrobbantás (airburst): a pusztító lökéshullám felülről csapódott le a fákra, porrá zúzva a tajgát antyra, hogy maga a test már nem is ért le a talajra.
A merészebb elméletek – a sci-fi írók és az ufó-kutatók legnagyobb örömére – fekete lyukakról, antimateriáról vagy éppen lezuhant földönkívüli űrhajók rejtélyes robbanásáról beszéltek, bár ezekre soha semmilyen tudományos bizonyíték nem akadt.
Összegzés: A világűr figyelmeztetése
A tunguszkai esemény a mai napig a tudomány egyik legizgatottabban vizsgált természeti anomáliája marad. Ez a hatalmas szibériai rejtély arra emlékeztet minket, hogy a Föld nem egy zárt buborék, és a világűr veszélyei időnként sokkal közelebb vannak hozzánk, mint azt valaha is gondolnánk.
Ha a jövőben felnézel a csillagos égboltra, jusson eszedbe ez a reggel: a kozmosz odafent néha lenyűgöző, de félelmetes erőket mozgat meg!


