Cikkek
A csokoládé a középkori kolostorokban: amikor a szerzetesek itták
A történelem során a kolostorokban élő szerzeteseknek szigorú böjtöt kellett tartaniuk, de amikor az Újvilágból megérkezett a folyósított kakaó, hatalmas teológiai vita alakult ki arról, hogy a tápláló csokoládémaláták megszegik-e a böjti szabályokat!
Amikor a középkori szerzetesekre gondolunk, a legtöbbünk előtt szigorú csuhás alakok jelennek meg, akik csendesen imádkoznak a hideg kőkolostorok falai között, kézzel másolják a latin nyelvű kódexeket, és nap nap után szigorú, lemondó böjtöt tartanak száraz kenyérrel meg vízzel. A spanyol konkvisztádorok által az Újvilágból Európába hozott kakaóbab és az abból készített gazdag, sűrű csokoládéital azonban hamarosan olyan hatalmas kísértést jelentett a kolostorok lakói számára, hogy abból az egyház történetének egyik legviccesebb teológiai vitája kerekedett ki.
Vajon a folyékony csokoládé ételnek számít-e a szigorú böjt alatt?
A nagy egyházi dilemma: líquidum non frangit ieiunium?
A katolikus egyház törvényei szerint a böjti napokon (amikor húst vagy nehéz ételeket nem volt szabad fogyasztani) semmit sem lehetett enni, ami erőt ad a testnek, de a folyadékok fogyasztása megengedett volt (innen származik a híres egyházi latin szállóige is: „Liquidum non frangit ieiunium”, azaz a folyadék nem töri meg a böjtöt). Amikor a spanyol misszionáriusok és szerzetesek megkóstolták a mexikói indiánok sűrű, habos, tápláló kakaóitalát, azonnal rácsodálkoztak annak erejére.
A csokoládé azonban sűrű volt, zsíros, és annyira laktató, hogy egyetlen csésze elegendő volt ahhoz, hogy a szerzetesek órákig ne érezzenek éhséget.
A kolostorokban azonnal vita tört ki: vajon bűn-e megiszni ezt a finomságot a nagyböjt alatt?
A pápai ítélet és a római kísértés
A viták elsimítására a spanyol egyházi vezetők végül küldöttséget indítottak Rómába, hogy kérjenek egy hivatalos állásfoglalást a pápától. A történet szerint a bíborosok és maga a pápa is megkóstolta az Újvilágból érkezett fűszeres, cukros csokoládét (amelyet addigra már fahéjjal és vaníliával tettek európai ízlés szerintivé).
Mivel a csokoládé keserű és önmagában ijesztő volt addigi formájában, ráadásul folyékony állagú volt, a Vatikán hivatalos döntést hozott: a folyékony csokoládé nem töri meg a böjtöt, mert az technikailag italnak számít!
A szerzetesek örömmel vették tudomásul az ítéletet: a kolostorok falai között a csuhások hamarosan a legfinomabb csokoládémanufaktúrákat hozták létre, titokban tartva a legízletesebb receptek arányait a külső világ elől.


