Cikkek
A Voynich-kézirat: a könyv, amelyet máig nem tudnak megfejteni
Képzelj el egy vastag, régi könyvet, amely tele van sosem látott, bizarr növények rajzaival, furcsa csillagászati ábrákkal, zöldes folyadékokban fürdőző nőkkel, és egy olyan írással, amelyet a világon senki sem tud biztosan elolvasni. Ez nem egy új, elborult fantasyregény vagy egy hollywoodi kalandfilm kelléke. Ez egy nagyon is létező, kőkemény történelmi rejtély, amely több mint száz éve tartja rettegésben és lázban a világ legokosabb tudósait.
A hírhedt Voynich-kézirat a radiokarbonos vizsgálatok alapján a 15. század elejéről származik. A nevét Wilfrid Voynich lengyel származású antikváriusról és könyvkereskedőről kapta, aki 1912-ben bukkant rá Olaszországban. A felbecsülhetetlen értékű, 240 oldalas pergamenköteget ma a Yale Egyetem szigorúan őrzött ritka könyvek könyvtárában (Beinecke Library) tartják lakat alatt.
Mi a fene látható a lapokon?
A könyv különlegessége nem pusztán az, hogy nagyon régi. A lapokon egy teljesen ismeretlen, elegáns, hurkos írásrendszer fut végig, amit a történelem során sehol máshol nem találtak meg.
A kézirat tartalmát a rajzok alapján a kutatók több tematikus részre bontották. Vannak benne növénytant bemutató oldalak (a bökkenő csak az, hogy a felrajzolt növények jelentős része a valóságban nem is létezik), bonyolult csillagászati és asztrológiai diagramok, furcsa, csövekkel összekötött medencékben fürdőző nőalakok, valamint gyógynövényekhez és alkímiai receptekhez hasonló részek.
A szöveg és a rajzok tökéletes összhangban vannak, a könyv láthatóan egy logikusan felépített, tudományos vagy gyógyászati kódex benyomását kelti. De vajon tényleg az?
A világ legjobb kódfejtőin is kifogott
Az évszázadok során szinte mindenki megpróbálta megfejteni a szöveget. Nyelvészek, történészek, amatőr kódfejtők, sőt, a második világháború legzseniálisabb kriptográfusai (akik a japán és német kódokat is feltörték) is nekifutottak, de mindannyian kudarcot vallottak. Ma már a legfejlettebb mesterséges intelligenciákat is ráeresztik a digitalizált lapokra, de az áttörés várat magára.
Időről időre ugyan felbukkan a világsajtóban egy-egy lelkes kutató bejelentése, miszerint végre „megoldotta a rejtélyt”, de ezek az állítások a szakmai ellenőrzéseken mindig elbuknak. Egy meggyőző megoldásnak ugyanis nem elég néhány szót, vagy egyetlen ábrát belemagyarázni a szövegbe: a teljes kézirat nyelvezetét és nyelvtanát következetesen, az első oldaltól az utolsóig meg kellene magyaráznia.
Titkos tudás, vagy a történelem legnagyobb átverése?
A Voynich-kéziratról szóló elméletek között akadnak egészen merészek is. Sokan szentül hiszik, hogy a könyv elveszett, ősi tudományos ismereteket őriz, esetleg egy eretnek szekta titkos gyógyszerészeti kézikönyve, amelyet azért kódoltak, hogy az Inkvizíció ne tudja elolvasni.
Létezik azonban egy sokkal profánabb, de nagyon is logikus elmélet: mi van, ha az egész könyv egy szándékosan értelmetlen, gigantikus középkori átverés? A korszakban az arisztokraták és az uralkodók vagyonokat fizettek a ritka, misztikus könyvekért. Egy ügyes, nyelvekhez értő csaló könnyedén kreálhatott egy látványos, de teljesen értelmetlen „halandzsa” nyelvet, telerajzolta furcsaságokkal, majd jó pénzért eladta egy hiszékeny nemesnek.
A jelenlegi bizonyítékok alapján egyik teóriát sem tudjuk 100 százalékos biztonsággal kizárni. És valószínűleg éppen ez teszi a Voynich-kéziratot annyira ellenállhatatlanná. Egy olyan világban, ahol az okostelefonunk másodpercek alatt lefordít bármilyen idegen nyelvet, kifejezetten megnyugtató, hogy létezik egy hatszáz éves, foszladozó könyv, amely csendben, a vitrin üvege mögül nevet a világ legokosabb emberein.
