Cikkek
Egyetlen rossz döntés miatt kellett kiüríteni a teljes várost, amely alatt ma is szó szerint ég a föld
Egy csendes bányászváros virágzása és a végzetes hiba
Az 1960-as évek elején Centralia egy tipikus, nyüzsgő amerikai bányászváros volt Pennsylvania államban. A több mint ezer lakost számláló település élete a szén körül forgott: a házak alatt hatalmas, kilométereken át kanyargó, gazdag antracit szénerek húzódtak, amelyek munkát és megélhetést biztosítottak generációk számára.
A városkában több templom, iskola, öt hotel és számos üzlet működött. A gondok 1962 májusában kezdődtek, egészen banális módon. A közelgő Emlékezet Napja (Memorial Day) ünnepségei előtt a városi tanács megbízta az önkéntes tűzoltókat, hogy a megszokott módon számolják fel a város szélén, egy elhagyatott külszíni fejtés gödrében illegálisan felhalmozott szemetet.
A bevett eljárás az volt, hogy a hulladékot egyszerűen felgyújtják, megvárják, míg leég, majd a parazsat vízzel eloltják. A tűzoltók elvégezték a feladatot, a lángok kialudtak, és mindenki hazament.
Azt azonban senki sem vette észre, hogy a szeméttelep gödrének alján volt egy apró, rejtett hasadék, amely közvetlenül egy régi, elhagyatott bányajárathoz vezetett. A parázs ezen a lyukon keresztül lejutott a mélybe, és begyújtotta a hatalmas földalatti szénkészletet.
A láthatatlan ellenség a felszín alatt
A városvezetés sokáig próbálta elbagatellizálni a problémát. Heteken, majd hónapokon át próbálták vízzel, agyaggal és hamuval betömni a járatokat, de a tűz addigra már túlságosan mélyre rágta magát a végtelen szénerekben.
A felszínen az élet látszólag a régi medrében folyt tovább, de Centralia alatt egy megállíthatatlan, pokoli kemence kezdett kialakulni. A tűz több mint 1000 Celsius-fokos hőmérsékleten izzott, miközben lassan, de biztosan terjedt a város utcái és házai felé. Évekkel később a lakók egyre furcsább jelenségekre lettek figyelmesek.
A kertekben a fű nyár közepén indokolatlanul elszáradt és hamuvá omlott. A téli havazások idején a hó azonnal elolvadt bizonyos útszakaszokon, a földből pedig kénes, fojtogató füst szivárgott fel.
A helyi benzinkút tulajdonosa 1979-ben egy rutinvizsgálat során döbbenten tapasztalta, hogy a földalatti tartályában lévő üzemanyag hőmérséklete elérte a 78 Celsius-fokot. Bár a veszély már kézzelfogható volt, a kormányzat lassan reagált, a lakosok egy része pedig nem akarta elhagyni az otthonát.
Amikor a pokol szó szerint megnyílt egy kisfiú talpa alatt
A fordulópont 1981. február 14-én következett be, és ez a nap hozta el a város végső halálos ítéletét. Egy 12 éves helyi fiú, Todd Domboski épp a nagymamája udvarán játszott, amikor a föld minden előzetes jel nélkül beszakadt alatta.
A kisfiú egy több mint 45 méter mély, halálos szén-monoxiddal és forró füsttel teli, izzó gödörbe zuhant. Todd csak annak köszönhette az életét, hogy sikerült megkapaszkodnia egy kiálló fa gyökerében, és az unokatestvére az utolsó pillanatban, másodpercekkel azelőtt húzta ki, hogy a fiú elvesztette volna az eszméletét a mérgező gázoktól.
Ez az eset országos botrányt kavart. A geológusok vizsgálatai kimutatták, hogy a tűz már közvetlenül a város központja alatt tombol, a földfelszín pedig bármikor, bárhol beszakadhat. A hatóságok számára nyilvánvalóvá vált: a tüzet eloltani lehetetlen, az egyetlen megoldás a teljes evakuálás. Az amerikai kongresszus 42 millió dollárt különített el a város felvásárlására és a lakosok áttelepítésére.
View this post on Instagram
A kísértetváros, amely ihletet adott a horrornak
A következő években Centraliát módszeresen lebontották. A házakat ledózerolták, a postai irányítószámot megszüntették, az utakat pedig lezárták. Néhány tucat makacs lakos évtizedekig pereskedett a kormánnyal, hogy maradhasson, de végül ők is elhagyták a füstölgő romokat. Ma, több mint 60 évvel a végzetes tűzgyújtás után, a föld alatti szénréteg még mindig ég.
A geológusok becslései szerint elegendő szén van a mélyben ahhoz, hogy a tűz még legalább 250 évig tomboljon. Aki ma odatéved, már csak a gazzal benőtt, aszfaltozott utakat, a repedésekből feltörő sűrű, fehér füstöt és a csendet találja.
A félelmetes, ködös, füstölgő táj annyira szürreális és hátborzongató, hogy ez a hely ihlette a híres Silent Hill című horror videojáték- és filmsorozat ikonikus, hamuval borított városát. Centralia tökéletes emlékműve annak, hogyan képes egyetlen apró, emberi figyelmetlenség elpusztítani egy egész közösséget.
