Cikkek
A férfi, aki vérfarkasnak vallotta magát, de Istennek dolgozott
A 17. században egy idős férfi állt bíróság elé, és olyan vallomást tett, amely még a tapasztalt bírákat is zavarba hozta. Elismerte, hogy vérfarkas. Csakhogy szerinte a hozzá hasonlók nem az ördögöt szolgálták, hanem éppen ellene harcoltak.
1691-ben egy idős férfit idéztek bíróság elé Livóniában, a mai Lettország és Észtország területének történelmi vidékén. Az illetőt Old Thiessnek hívták, és azzal vádolták, hogy vérfarkas.
A korabeli elképzelések szerint az ilyen emberek az ördög szolgái voltak, akik farkas alakjában jártak, és pusztították az embereket, az állatokat és a termést.
Thiess azonban egészen más történettel állt elő.
Nem az ördögnek dolgozott, hanem ellene
A férfi nem tagadta, hogy vérfarkas. Sőt, részletesen elmagyarázta, mit jelent ez szerinte.
Azt állította, hogy a vérfarkasok valójában Isten kutyái, akik évente három alkalommal az alvilágba utaznak, hogy megküzdjenek az ördöggel és a boszorkányokkal.
A történet szerint a boszorkányok ellopják a föld terményeit, az állatokat és a gabonát, hogy éhínséget okozzanak. A vérfarkasok feladata pedig az, hogy ezeket visszaszerezzék.
Thiess még azt is elmondta, hogy az alvilágban vasrudakkal és ostorokkal harcolnak a gonosz ellen.
A történet egyik legfurcsább részlete az volt, hogy szerinte a vérfarkasok lelke haláluk után a mennyországba kerül, nem pedig a pokolba.
A bírák nem ezt akarták hallani
A korabeli egyházi tanítások szerint a vérfarkasság démoni tevékenységnek számított. A bírák ezért megpróbálták rávenni Thiess-t, hogy ismerje be: az ördög szolgálatában áll.
Az idős férfi azonban nem hátrált meg.
Amikor a pap megpróbálta megtéríteni, Thiess állítólag még azt is kijelentette, hogy az ő tettei hasznosabbak, mint az egyházi embereké.
A bírósági eljárás különösen érdekes azért is, mert a férfi története teljesen szembement azzal, amit a hatóságok a vérfarkasokról gondoltak.
Mi történt vele?
A történet végül nem úgy végződött, ahogyan egy klasszikus boszorkányper esetében várnánk.
Thiess-t 1692-ben testi fenyítésre és száműzetésre ítélték. Nem azért, mert a bíróság elfogadta volna a vérfarkasok létezését, hanem a hozzá kapcsolódó tiltott és vallási szempontból elfogadhatatlannak tartott tevékenységek miatt.
A vallomása azonban fennmaradt, és évszázadokkal később történészek is részletesen elemezték.
Egyes kutatók szerint a történet mögött régi népi hiedelmek és közösségi hagyományok állhattak, mások a korabeli társadalmi feszültségekkel magyarázzák a férfi különös világképét.
Egy biztos: a 17. században akadt egy ember, aki nem félt vérfarkasnak nevezni magát, de határozottan visszautasította, hogy az ördög oldalán állna.
