Connect with us

Elképesztő

A nők dobtak, miután megtudták, hogy van egy fogyatékos lányom, ám egy nap mindannyian eljöttek a házamba

Egy férfinak fogyatékos lánya van, nem volt szerencséje a szerelemben, amíg valami váratlan dolog nem történt a kisvárosukban. Az összes korábbi barátnője megjelent a házánál, és könyörögtek egy esélyért, ő pedig nem tudta, mit tegyen.

Mikor a barátnőm, Lucia, teherbe estett, nem tudtuk, mire számítsunk, de izgatottak voltunk. Azonban a szülés közbeni nehézségek miatt drága kislányunk, Marla megbénult. Ez nagyon megviselte a barátnőmet, aki szülés utáni depresszióval is küzdött.

Végül Lucia elment, én pedig egyedül neveltem a kislányunkat. Ő az életem fénye, intelligens, kíváncsi, és egy harcos.

Büszke apa vagyok, és anyám, Rosetta is szereti őt. Minden nap vigyázott rá, amíg én dolgozni mentem. Nem én voltam a világ legsikeresebb embere, de jól megvoltam.

A lányom zseniális, ezért szerettem volna, ha elkezd dolgokat tanulni, és anyám egyik barátnője beajánlotta az unokahúgát, Patriciát, hogy délutánonként foglalkozzon vele. A lány a helyi óvodában tanított, és szüksége volt némi pluszpénzre, így a megállapodás tökéletesen működött.

Kedves volt Marlával és anyámmal, és az életem nagyszerűnek tűnt. Egészen addig, amíg meg nem ismertem Ellát, akibe első látásra beleszerettem.

Lucia távozása után eszembe sem jutott randizni. Túl fájdalmas volt arra gondolni, hogy a gyermekem anyja elhagyott. De Ella mindent megváltoztatott. Gyönyörű volt és nagyon kedves.

Randizni kezdtünk, és a köztünk lévő kémiát szinte tapintani lehetett. Elmondtam neki, hogy van egy lányom, és úgy tűnt, izgatottan várja, hogy találkozzon vele. Ez hatalmas megkönnyebbülés volt..

Egy nap családi napot terveztünk az állatkertbe. Biztonságos hely, ahol Ella időt tölthetett volna Marlával. Csak egy laza délután.

Nyilvánvalóan meg kellett volna említenem, hogy Marla fogyatékos.. Ella szemei kitágultak, amint begördültem a lányommal. Vigyort színlelt, és egész nap csak játszotta a szerepét, amíg később fel nem hívott.

“Sajnálom. Már eddig is ódzkodtam attól, hogy randizzak egy olyan férfival, akinek van egy lánya, de ezt nem tudom megtenni” – mondta Ella azonnal tiszta vizet öntött a pohárba.

“Ella, én nem kérek tőled semmit. Marláról sokan gondoskodnak. Nem leszel felelős semmiért, és ő csodálatos. Meglátod” – szinte könyörögtem.

“Nem, nem tehetem. Sajnálom. Szia..” – dadogta gyorsan, és letette a telefont.

Ennyi volt. Ella eltűnt az életemből. Persze nem akartam senkit, aki így érez Marla iránt, de le voltam sújtva. Ő volt az első nő, akivel összejöttem Lucia óta. Anyám és még Patricia is vigasztalt a helyzet miatt.

“Nézd, Ella helyesen cselekedett..” – mondta Patricia. “De még azelőtt elment, hogy ő és Marla kötődni tudtak volna egymáshoz, így sok érzést megspórolt. Nem mindenki tud bánni a gyerekekkel, és nem is kell mindenkinek.”

“Igazad van.”

“Hamarosan találsz majd valaki jobbat. Biztos vagyok benne!” – biztosított, reményt adva nekem, mielőtt aznap késő délután elment.

Anyám pontosan ezeket a szavakat visszhangozta, és valahogyan felbátorodtam. Túl sokáig voltam egyedül..

Azonban soha nem gondoltam volna, hogy a történelem újra és újra megismétli önmagát. Először is ott volt Oona, aki fantasztikus volt és gyönyörű. Már az elején elmondtam neki, hogy fogyatékos lányt nevelek, úgy tűnt, nem zavarja a dolog. De valahányszor megpróbáltam rávenni, hogy találkozzon Marlával, mindig előállt valami kifogással. A munka. A barátai. Egy találkozó. Mindegy, mit mondott. Végül felhívtam, és azt mondta, hogy túl nagy nyomást gyakoroltam rá, és nem tudja tovább csinálni. Szóval szakítottunk.

Ezután Janette-tel randiztam. Vártam egy darabig, mielőtt meséltem neki Marláról. Ez egy újabb hiba volt. Mikor rájött, azt mondta, hogy ez nem fog működni, mert “soha nem randizna olyan férfival, akinek gyerekei vannak”.

Oké, úgy gondoltam, hogy ez igazságos, mert nem voltam őszinte. Azonban még három másik nő, Maureen, Kyra és Vanna dobott, mikor hallottak Marláról. Összetörtem. Elvesztettem minden reményt. Végeztem a randizással. Szörnyű érzés volt, hogy egyikük sem adott a lányomnak még egy aprócska esélyt sem, hogy elnyerje a szívüket. Marla annyi szeretetet tudott volna adni.

Ráadásul hatalmas lúzernek éreztem magam, nem tudtam a kislányomnak új anyát vagy anyai figurát adni. Igen, ott volt neki az anyukám, és Patricia olyan különleges volt számára. De ez nem volt ugyanaz.

Ideje volt továbblépni.

Egy nap éppen az akváriumból toltam haza Marlát, mikor valami furcsát kért…

“Vehetnénk egy lottószelvényt?” – kérdezte.

“Mit? Miért?” – csak nevettem.

“A tévében szoktam látni a nagyival! Szeretnék venni egyet. Talán nyerünk!” – Marla izgatott volt.

Tudtam, hogy anyám rabja a lottóműsoroknak, még akkor is, ha soha nem vett egyet sem, ezért vállat vontam, és vettem egyet-egyet a kisboltban, hogy Marla jól érezze magát. Sosem gondoltam volna, hogy szó szerint megváltoztatja az életünket.

Elmentünk anyámhoz, hogy megnézzük a húzást. Volt néhány kaparós sorsjegyünk is, ahol Marla 5 dollárt nyert. De volt egy nagy fődíj, és anyám izgatottan várta, hogy ki nyeri azt.

Éppen a számokat ellenőrizte a lányommal, mikor mindketten hangosan felkiáltottak: “Nyertünk! Nyertünk!”

Csak nevettem. “Persze, mi nyertük a fődíjat!”

“Andrew, MI nyertünk!” – mondta komolyan én pedig csak bámultam az arcát.

Időbe telt, mire végre rájöttem, hogy ez igaz. Még a pénz bankba helyezése után is azt hittem, hogy eltűnik. De ott volt, majdnem egymillió dollár! Elhatároztam, hogy azonnal jó helyre teszem.

Azzal kezdtem, hogy fogyatékosság-barátabbá tettem az otthonunkat, rámpákat szereltem fel, és megkönnyítettem Marla számára, hogy egyedül is hozzáférjen dolgokhoz. Ugyanezt tettük édesanyám házával is. A nyereményünk nagy részét Marla főiskolai alapjába fektettük, amelyhez nem járultam hozzá annyit, amennyit szerettem volna, de most már elég volt ahhoz, hogy azt tanulhasson, amit csak akar, és ahol csak akar. Kifizettem az összes fennálló orvosi és jelzáloghitel-számlákat is.

Miután minden fontos dolgot elintéztem, vettem egy autót, amiről mindig is álmodtam. Nem volt bölcs vásárlás, de úgy gondoltam, hogy nem baj, ha kicsit kényeztetem magam. A maradékot félretettem, és vártam a lehetőségekre, hogy befektethessem és gyarapíthassam.

Azt azonban el sem tudtam képzelni, hogy mi fog ezután történni.

Egy kisvárosban élni nagyszerű, amíg rá nem jössz, hogy az emberek gyorsan mindent kideríthetnek rólad. A pletykák gyorsan terjedtek, miután megvettem azt az autót, és egy nap megdöbbenve találtam Ellát a küszöbömön.

“Andrew! Nagyon örülök, hogy látlak!” – üdvözölt, mintha nem tűnt volna el az életemből, és nem törte volna össze a szívemet.

De mielőtt megkérdezhettem volna tőle, hogy mit keres ott, megláttam, hogy két autó parkol a ház elé. Az egyikből Oona szállt ki. Ránézett Ellára, és a homlokát ráncolta. De aztán láttam, hogy Jannette kiszáll a másik járműből…

“Mit kerestek ti itt?” – kérdeztem tőlük összezavarva.

“Beszélni akartam veled” – először Oona válaszolt.

Jannette és Ella pedig visszhangozta: “Én is”.

Azt hittem, ennél furcsább már nem is lehet ez a helyzet, amíg Vanna, Maureen és Kyra is fel nem bukkant…

“Szórakoztok velem? Mi a fene folyik itt?” – kérdeztem, felháborodva a helyzeten. Egyikük sem szólt semmit.

Szerencsére láttam, hogy anyám autója is közeledik. Marlát hozta át, és Patricia is velük volt. A lányom tanára kiszállt, segített anyámnak átültetni Marlát a székébe.

Anyám mindegyik nőt megbámulta, miközben begurította a lányomat a házba. Volt valami a szemében, amit nem tudtam megmagyarázni. Mintha valamit keresett volna. Megállt a bejárati ajtóm előtt, és megszólította Patriciát. “Patty, drágám. Vidd be Marlát, és csukd be az ajtó.”

“Anya, nem tudom, mit keresnek itt. Mindenki csak úgy megjelent, és még mindig próbálom kitalálni, hogy miért..”

“Ó, Andrew. Szeretlek, de néha buta férfi vagy” – mondta, és megveregette a vállamat. “Hölgyeim. Szégyellhetnétek magatokat!”

Ella azt mondta: “Csak beszélni akartam Andrew-val, mert olyan szörnyen szakítottunk”.

“Tényleg? Ez igen!” – mondta anyám szarkasztikusan. “Tudom, miért vagytok itt. Tűnjetek el! Most azonnal, ti hárpiák! Rájöttetek, hogy a fiam gazdag, és most esélyt akartok adni neki és az unokámnak, ugye?!”

Fogalmam sem volt róla, hogy mi történik. Azt hittem, anyám megőrült, hogy ilyesmit mond, de ahogy elfordult a fejem, és belenéztem a nők arcába, akikkel randevúztam, tudtam, hogy ez az igazság.

“Nem akarok beszélni egyikőtökkel sem. Most azonnal távozzatok.” – mondtam nyugodtan.

Néhányan tiltakozni próbáltak, de anyám elhallgattatta őket, és azzal fenyegetőzött, hogy hívja a rendőrséget. Lassan mindannyian elmentek.

Bementem, és csak nevettem. Félig tanácstalan voltam, félig megkönnyebbültem. Nem tudtam elhinni, hogy csak azért jelentek meg, mert most már volt egy kis pénzem. Anyám is nevetett, és hamarosan Patricia és Marla is csatlakozott hozzánk. A lányom persze nem tudta pontosan, hogy mi folyik itt, ő csak velünk örült.

Elégedett volt a szobában lévő emberekkel és azzal, hogy osztozott a vidámságunkban. Anyám elment lefektetni Marlát, én pedig Patriciával ültem a hátsó verandán. Beszélgettünk a helyzetről, és nevettünk néhány ember merészségén.

Anyám elment, mikor Marla elaludt, én pedig megköszöntem neki…. abszolút mindent.

De aznap este Patricia még egy kicsit tovább maradt, és rájöttem, hogy az a személy, akit kerestem.. végig itt volt előttem. Szerette a lányomat, az anyámat és engem is. Ezen az éjszakán értettem meg.

Néhány héttel később megkértem, hogy randizzon velem, és két évvel később összeházasodtunk. Patricia örökbe fogadta Marlát, mikor a kislányom tízéves volt, és született még két gyerekünk. Néha a legjobb dolgok már ott vannak előtted. Csak észre kell venned azokat.

 

Mit tanulhatunk ebből a történetből?

  • Vannak, akik nem érik meg az idődet, és örülj, hogy nincsenek az életedben. Azok a nők nem érdemelték meg, hogy Andrew életének részei legyenek, miután hátat fordítottak neki, mikor értesültek Marláról.
  • Figyelj azokra az emberekre, akik támogatnak és segítenek. Andrew nem jött rá, hogy Patricia a tökéletes nő számára, amíg az új pénze miatt meg nem látogatták a volt barátnői.

 

Oszd meg ezt a történetet családoddal és barátaiddal. Lehet, hogy feldobja a napjukat és inspirálja őket.

Ezt a cikket a mindennapi életéből vett történetek ihlették, és egy profi író írta. A nevekkel és/vagy helyszínekkel való bármilyen hasonlóság pusztán a véletlen műve. Minden kép csak és kizárólag illusztrációs célokat szolgál.

via

Continue Reading

Még több ebből a kategóriából: Elképesztő

Feljebb