Uncategorized
A város, ahol a mai napig ketrecek lógnak a templomtoronyból a történelem legdurvább szektája miatt
A radikális hatalomátvétel
Ha ma a németországi Münster városában jársz, és felnézel a gyönyörű, gótikus Szent Lambert-templom tornyára, három rozsdás, emberméretű vasketrecet láthatsz lógni a magasban. Ezek nem másolatok és nem is modern művészeti alkotások. Lassan 500 éve függnek ott, emlékeztetőül a város történelmének legvéresebb, legapokaliptikusabb évére.
1534-ben a reformáció lázában égő Európában egy radikális csoport, az anabaptisták (újrakeresztelők) vették célba Münstert. A szekta tagjai azt hirdették, hogy közeleg a világvége, és Münster lesz az „Új Jeruzsálem”, az egyetlen város, ami megmenekül.
Fegyveres erőszakkal átvették a hatalmat a városvezetés felett. Aki nem volt hajlandó azonnal újrakeresztelkedni a főtéren, azt kizavarták a városból a fagyos télbe, a vagyonukat pedig elkobozták. A katolikus püspök sereget gyűjtött, és hatalmas ostromgyűrűt vont a kőfalak köré, hermetikusan lezárva Münstert a külvilágtól.
Egy őrült „király” felemelkedése
A bezárt városban a szekta vezetője egy 25 éves, fanatikus szabólegény, Jan van Leiden lett. Jan prófétának, majd egyenesen a Föld királyának kiáltotta ki magát. Megszüntette a pénzt, a magántulajdont, és bevezette a többnejűséget.
Mivel a városból korábban sok férfi elmenekült, háromszor annyi nő maradt odabent, mint férfi. A törvény kimondta, hogy minden nőnek kötelező férjhez mennie. Jan van Leiden maga 16 feleséget gyűjtött be. Amikor egyik felesége, Elisabeth Wandscherer fel merte emelni a szavát a király pazarló életmódja ellen, miközben a nép már éhezett, Jan kivitette a piactérre, és a saját kezével vágta le az asszony fejét a tömeg szeme láttára.
A városban a terror és a vallási fanatizmus keveredett. Aki csak panaszkodni mert az éhezés miatt, azt azonnal árulónak bélyegezték és kivégezték.
Az ostrom és a kannibalizmus
Ahogy az ostrom hónapokig elhúzódott, Münsterben elfogyott az élelem. A püspök seregei nem tudtak betörni a vastag falakon, de úgy döntöttek, egyszerűen kiéheztetik a bentieket.
A helyzet a városban apokaliptikussá vált. Az emberek először a lovakat, majd a kutyákat és a macskákat ették meg. Később a patkányokra és az egerekre fanyalodtak. Amikor már állat sem maradt, a feljegyzések szerint a kétségbeesett lakosok kifőzték a bőrcipőiket, megették a könyvborítókat, lekaparták a meszet a falakról, végül pedig a hullaházakhoz fordultak.
Miközben az utcákon az emberek éhen haltak, Jan van Leiden és a szűk belső udvara bezárkózva, pazar lakomákat tartott a város utolsó felhalmozott tartalékaiból.

A brutális végjáték és a vasketrecek
1535 júniusában, több mint egy évnyi ostrom után két végletekig kimerült, kiéhezett városlakó az éjszaka leple alatt kinyitotta az egyik városkaput a püspök seregei előtt. A katonák beözönlöttek, és irgalmatlan vérfürdőt rendeztek. Az anabaptistákat szinte kivétel nélkül lemészárolták.
Jan van Leident és két legfőbb alvezérét élve fogták el. A püspök úgy döntött, hogy a büntetésüknek elrettentő példaként kell szolgálnia az egész világ számára. Hónapokig tartó rabság után a három férfit a főtérre vitték. A korabeli leírások szerint izzó vasfogókkal szó szerint letépték a húst a csontjaikról, kitépték a nyelvüket, majd egy izzó tőrrel szíven szúrták őket.
A felismerhetetlenségig megkínzott, halott testüket ezután három méretre kovácsolt vasketrecbe zárták, és felhúzták a Szent Lambert-templom tornyába, hogy a varjak lakmározzanak belőlük. A csontok 50 évig hevertek a ketrecekben, mire végleg elporladtak. A ketrecek azonban a mai napig ott lógnak a magasban, némán őrizve a történelem egyik legkegyetlenebb szektájának emlékét.


