Cikkek
A „véres szombat” szívszorító fényképe – olvassa el a szomorú valóság történetét
A véres szombat egy fénykép, amelyről valószínűleg még nem hallott. Mögötte azonban egy hihetetlenül szívszorító történet rejlik, amelyet mindenkinek ismernie kellene. A fotó 1937-ben, nem sokkal azután készült, hogy bombákat dobtak Sanghajra. Egy kisgyereket ábrázol, akit a japán légitámadás okozta pusztítás vesz körül. Ugyanakkor rámutat a háború borzalmaira, amelyekről az emberek még évtizedekkel később is félnek beszélni.
Miután Japán 1931-ben megtámadta Mandzsúriát, több konfliktusba keveredett, 1937-ben pedig megkezdődött a véres csata Sanghajért, amikor is a fénykép készült, 15 nappal később pedig a Véres szombat került filmre.
A romok között síró gyermek képe elterjedt Európában és még az Egyesült Államokban is.
„Véres szombat” és a sanghaji csata
1937. augusztus 13. és 23. között a kínai hadsereg minden erejével igyekezett visszaverni a japán császári hadsereg előrenyomulását Sanghajban. A kínai repülőgépek bombázták a japán hajókat és erőket, de a lőszerhiány megakadályozta őket az ellenség legyőzésében.
1937. augusztus 14., szombat különösen kegyetlen és véres nap volt, amely számos halálesetet okozott. A sok haláleset és vérontás miatt „fekete szombatnak” vagy „véres szombatnak” is nevezik. A bombázások következtében összesen 300 000 civil menekült megsebesült vagy halt meg.
A „Véres szombat” után a konfliktus folytatódott, bár erőfeszítéseket tettek a rend helyreállítására és a városban a normális állapotok visszatérésére. Azután, hogy körülbelül 80 000 japán katona érkezett Kínába, ez az elképzelés jelentősen meghiúsult. A szárazföldi harcok azonban fokozatosan inkább Kína part menti területeire helyeződtek át.
A férfi, aki a „Véres szombat” című fotót készítette, emlékezett rá, hogy aznap a cipője vérrel volt átitatva.
Amikor a nemzetközi sajtó képviselői megtudták, hogy a japán erők 1937. augusztus 28-án bombázni fogják a kínai blokádot a Whampoo folyón Sanghajban, sokan közülük a házak tetején gyülekeztek, hogy megpróbálják lefotózni az eseményt. Órákig várakoztak, de amikor értesültek arról, hogy a bombázást elhalasztották, sokan úgy döntöttek, hogy elhagyják a helyszínt. De nem mindenki távozott. Wong türelmesen várt, és így tanúja lehetett a teljes katasztrófának.
A vasútvonalat eltalálták, és ő kénytelen volt végignézni, ahogy mindenhol – a vasúti síneken és a peronokon – holttestek vagy testrészek hevertek. A holttestek közé ment, hogy minél többet dokumentáljon. Ekkor látta, ahogy egy férfi megment egy túlélő gyermeket. És nem ő volt az egyetlen.
Másnap megtudta, hogy a vasút nem volt az eredeti célpont, hanem a civileket katonáknak nézték. Az 1800 emberből (nők és gyerekek is) körülbelül 300 élte túl.
A japánok Wongot vádolták a fénykép megrendezésével.
A síró gyermekről készült fénykép bekerült a nemzetközi hírforrásokba, és az egész világon elterjedt. Becslések szerint 1937 októberéig körülbelül 136 000 000 ember látta. A japánok azonban azzal vádolták, hogy a fénykép hamis. Még Wongára is vérdíjat tűztek ki, hogy bebizonyítsák igazukat. Ennek következtében Hongkongba kellett menekülnie.
