Cikkek
Az emu-háború: amikor az ausztrál hadsereg elveszítette a csatát a madarak ellen
A történelem legfurcsább katonai kudarca 1932-ben zajlott le Ausztráliában, amikor az állami kormányzat gépfegyveres katonákat küldött ki a farmokat pusztító, óriási emuk ellen – és a madarak diadalmaskodtak!
A gépfegyverek szele kavarta a port, a Lewis-típusú puskák csöve füstölt, a célpontok pedig – nos, a célpontok éppen diadalmasan száguldottak el ötven kilométeres óránkénti sebességgel, fittyet hányva a birodalmi fegyverekre.
A katonai történelem könyvei általában stratégiai zsenikről, hatalmas ütközetekről, csúcstechnológiás fegyverekről és birodalmak bukásáról szólnak. Időnként azonban akadnak olyan elképesztően abszurd epizódok, amelyek inkább egy vígjáték forgatókönyvébe illenének, mégis a véres, komikus valóságot képezik. Az 1932-es év végén az ausztrál kormány úgy döntött, hogy teljes katonai egységet, puskákat, lőszereket és gépfegyvereket bevetve hadiállapotot hirdet a kontinens őshonos futómadarai, az emuk ellen. Ez volt a történelem legfurcsább konfliktusa, az úgynevezett emu-háború.
A búzaföldek tollas inváziója: Amikor a természet visszavág
A bizarr konfliktus gyökerei a nagy gazdasági világválság sötét idejére nyúlnak vissza. Nyugat-Ausztrália gazdái hatalmas búzatermő területeken küzdöttek a napi fennmaradásért, amikor egyszerre több mint húszezer vándorló emu érkezett meg a szárazabb belső területekről a megművelt földekre. A hatalmas testű madarak pillanatok alatt felfalták a gabonát, letaposták a nehezen megtermelt termést, és óriási réseket hagytak a kerítéseken, utat nyitva a nyulaknak is a veteményesekbe.
A kétségbeesett gazdák az első világháborút megjárt veteránokból álló küldöttséggel fordultak a védelmi miniszterhez, G. F. Pearce-hez, azonnali katonai segítséget kérve.
A miniszter végül beleegyezett: felállított egy speciális katonai egységet G. P. W. Meredith őrnagy vezetésével, akik két Lewis-géppuskával és tízezer darab éles lőszerrel felszerelkezve indultak el a „frontra”, hogy megállítsák a tollas inváziót.
Tollas gerillák a frontvonalon: A géppuskák csődje
A katonák azonban hamarosan keserűen rájöttek, hogy az emuk ellen a hagyományos katonai taktika teljes egészében csődöt mond. A madarak ugyanis nem egy fegyelmezett hadseregként viselkedtek, hanem rutinos gerillákként. Rendkívül intelligensnek és ravasznak bizonyultak: amikor a géppuskák eldördültek, az emuk azonnal kis, mozgékony csoportokra váltak szét.
-
Elképesztő sebességgel, cikkcakkban futottak át a mezőkön, amivel totálisan megzavarták a célzást.
-
A nehézkesen mozgó, nehéz felszerelésű lövészeket valósággal kinevették a sivatagos pusztaságban.
-
Az első hetekben több ezer lőszert lőttek ki minimális eredménnyel; a katonák keserűen panaszkodtak, hogy minden egyes elejtett madárra több tucat elpuskázott golyó jutott.
A helyzet hamarosan dühítő és egyben komikus fordulatot vett, amikor az ausztrál parlamentben és a hazai sajtóban könyörtelenül gúnyolódni kezdtek a hadseregen, amiért képtelenek legyőzni egy csorda védtelen futómadarat.
A megalázó visszavonulás és a végkövetkeztetés
A politikai nyomás és a folyamatos kudarcok miatt a kormány végül jobbnak látta visszavont csapatait a búzamezőkről. Az emuk így hivatalosan és vitathatatlanul győztesen vonultak vissza a sivatag mélyére, bebizonyítva a világnak, hogy a természet ereje és alkalmazkodóképessége ellen a legmodernebb géppuskák sem jelentenek mindig garanciát.
Az emu-háború örökre beégett a történelembe, mint az emberi arrogancia és a biológiai valóság legszórakoztatóbb ütközete.
Ha a jövőben neked is meggyűlik a bajod egy makacs természeti problémával, jusson eszedbe ez az eset: néha még a legnagyobb hadsereg is alulmarad, ha a természet saját szabályai szerint játszik!


