Cikkek
Caligula legdurvább trollkodása: a ló, akinek a római szenátorok is tisztelegtek
Képzeld el azt a fagyos munkahelyi szituációt, amikor a cégvezető annyira megveti és semmibe veszi a saját igazgatóságát, hogy egy szép napon besétál az irodába a kedvenc kutyájával, majd hivatalosan kinevezi a vállalat vezérigazgató-helyettesének. Bármilyen abszurdnak is hangzik, az ókori Rómában valami kísértetiesen hasonló történt. Caligula császár, akinek a neve máig egyet jelent a féktelen extravaganciával és az őrülettel, pontosan ezt a poént akarta elsütni a világ akkori legnagyobb birodalmában. A főszereplő pedig nem más volt, mint egy Incitatus nevű versenyló.
Márványistálló és elefántcsont jászol
Incitatus (aminek a jelentése nagyjából „Gyors” vagy „Vágtató”) nem egy átlagos hátas volt. Caligula valósággal rajongott a gyönyörű állatért, és olyan luxust biztosított számára, amiről a római polgárok 99 százaléka még csak álmodni sem merhetett.
Suetonius és Cassius Dio ókori történetírók feljegyzései szerint a császár egy komplett márványból faragott istállót építtetett a kedvencének. A ló elefántcsontból készült jászolból ropogtatta a zabot, a hideg éjszakákon bíborvörös takarókkal melegítették, a nyakát pedig drágakövekből fűzött gallér díszítette. Caligula odáig ment a rajongásban, hogy egy külön, teljesen bútorozott palotát és saját rabszolgaszemélyzetet rendelt a ló mellé. A feladatuk mindössze annyi volt, hogy méltó módon fogadják azokat a magas rangú vendégeket, akiket a császár a ló nevében hívott meg vacsorára.
Csendet, a ló pihen!
A versenyek előtti éjszakákon a császár parancsba adta a praetorianus gárdának, hogy járőrözzenek az istálló környékén, és szigorúan hallgattassanak el mindenkit a szomszédságban. Aki hangoskodni mert, és megzavarta Incitatus pihenését, az az életével játszott.
Őrület vagy zseniális politikai trollkodás?
A legmeredekebb pletyka azonban az volt, hogy Caligula komolyan tervezte: kinevezi Incitatust consulnak, azaz a Római Birodalom egyik legmagasabb politikai tisztségviselőjének. Bár a császár korai halála (merénylet áldozata lett) megakadályozta ezt a kinevezést, a sztori örökre beégett a történelemkönyvekbe.
Sokáig úgy tartották, hogy ez a húzás Caligula teljes, visszafordíthatatlan elmebajának a végső bizonyítéka. A modern történészek azonban ma már egy sokkal izgalmasabb, és tegyük hozzá, szórakoztatóbb elméletet vallanak. A császár valószínűleg nem volt bolond, hanem egy mesteri, pszichopata troll.
Az állandóan ellene áskálódó, gőgös és hataloméhes római szenátust akarta a lehető legdurvábban megalázni. Azzal, hogy egy lovat akart a fejük fölé ültetni, lényegében azt üzente az arisztokratáknak: „A munkátokat, a vitáitokat és a politikai kavarásotokat egy közönséges igavonó barom is el tudná végezni. Ennyit értek a szememben.”
A poén, ami túlélte a birodalmat
Gondoljunk csak bele abba a szürreális, abszurd jelenetbe, amikor a birodalom legbefolyásosabb, tógába öltözött politikusainak egy nyerítő lótól kellett volna szót kérniük a szenátusban, és bólogatniuk a patadobogásra. Caligula kegyetlen diktátor volt, de a fekete humora kétségtelenül a csúcsra járt.
Incitatus története az évezredek során a korlátlan, kontroll nélküli hatalom és az abszurditás végső szimbólumává vált. Bár a ló sosem lett consul, politikai karrier nélkül is a történelem egyik leghíresebb és legirigyeltebb négylábúja maradt, aki bebizonyította: néha a legnagyobb állatok nem is az istállóban, hanem a politikai bársonyszékekben ülnek.
