Cikkek
Itt a homokdűnék köré sűrű erdőt ültettek: ismerd meg a Maine sivatagának titkát
Ha valaki azt mondja neked, hogy „sivatag”, a lelki szemeid előtt szinte biztosan végtelen, perzselő homokdűnék, tevekaravánok, kietlen forróság és teljes csapadékhiány jelennek meg. Az amerikai Maine államban azonban egy olyan meghökkentő táj várja a látogatókat, amely alaposan felrúgja a földrajzi szabályokat. Hatalmas, homokos területek terülnek el itt, amelyeket körös-körül sűrű, zöldellő fenyvesek és buja erdők vesznek körbe. A hely neve is beszédes: Desert of Maine, azaz Maine sivataga.
Van azonban egy aprócska, de annál fontosabb turpisság a dologban: ez a különös hely földrajzi és éghajlati értelemben egyáltalán nem is valódi sivatag.
Amikor a gazdálkodásból sivatag lesz
A Freeport közelében, nagyjából 40 hektáron elterülő homokos felszín nem azért alakult ki, mert a környék éghajlata évezredek alatt hirtelen sivatagivá vált volna. A történet gyökerei sokkal mélyebbre, egészen pontosan a talaj alá nyúlnak vissza, és egy nagyon is emberi, mezőgazdasági drámát rejtenek.
A 18. század végén egy Tuttle nevű család telepedett le a vidéken, és sikeresen gazdálkodni kezdett. A földeken éveken át burgonyát termesztettek, és állatokat tartottak. Az évtizedek múlásával azonban a gazdák egyre kevésbé figyeltek a fenntarthatóságra: a vetésforgó hiánya, valamint a területre zúdított hatalmas juhnyájak túllegeltetése teljesen kimerítette és tönkretette a termőtalajt.
Amikor a felső, tápanyagban gazdag talajréteg elvékonyodott és végül teljesen erodálódott, az ősi jégkorszakból visszamaradt, mélyen rejtőző homokos, iszapos glaciális üledék utat tört magának a felszínre.
A gazdaságból lett látványosság
A föld fokozatosan teljesen alkalmatlanná vált a mezőgazdasági művelésre. A homokos foltok lassan, de biztosan terjeszkedni kezdtek, elnyelve a korábbi legelőket. A tehetetlen család végül 1919-ben kénytelen volt feladni a farmot, és magára hagyni a romló birtokot.
A különös, szürreális táj azonban hamar felkeltette a helyiek és a kíváncsi utazók figyelmét. 1925-ben egy vállalkozó szellemű helyi lakos meglátta a lehetőséget a furcsaságban, és hivatalosan is turisztikai látványosságként kezdte bemutatni a területet.
Az emberi tevékenység váratlan nyoma
A Maine sivatagának története az egyik legszemléletesebb példája annak, hogy a környezetünk nem mindig kizárólag a természet lassan őrlő, évmilliók alatt lezajló folyamatai miatt változik meg. Az emberi gondatlanság és a túlzott kizsákmányolás is képes olyan radikális felszíni változásokat létrehozni, amelyek első pillantásra szinte idegennek hatnak a megszokott környezetükben. A homokdűnék itt nem a száraz sivatagi klíma emlékei, hanem a hibás földhasználat és a mélyben rejlő geológiai múlt bizarr találkozásának az eredményei.
Ma a területet egyedülálló parkként tartják számon. A látogatók kedvükre sétálhatnak a meglepő homokdombok között, miközben alig néhány lépést téve máris visszatérhetnek a környező, hűvös és zöldellő északi erdőkbe. A Desert of Maine tehát nemcsak a nevével csapja be az embert, hanem egy roppant fontos leckét is ad: tökéletesen emlékeztet arra, hogy a földfelszín története sokkal törékenyebb és bonyolultabb annál, mint amit a szemünk elsőre elárul.
