Cikkek
A könyvtár, ahol emberi bőrbe kötötték a regényeket: így nyomták a viktoriánus úriemberek
Ha azt hitted, hogy a sötét középkor vagy egy elborult horrorfilm forgatókönyve hozhat csak ránk igazi hideglelést, akkor ideje újragondolnod a dolgot. A 19. században, a viktoriánus kor kifinomultnak hitt, elegáns és méltóságteljes úriemberei körében ugyanis létezett egy olyan hátborzongató divat, ami mellett a legdurvább thrillerek is kispályásnak tűnnek. Eláruljuk: volt idő, amikor a legfontosabb köteteket nem sima kartonba vagy tehénbőrbe, hanem szó szerint emberi bőrbe kötötték be.
És a legdurvább az egészben? Nem holnapelőtti pszichopatákról vagy magányos bűnözőkről beszélünk, hanem tekintélyes orvosokról, megbecsült bírókról és jómódú könyvtárosokról, akik teljesen normálisnak találták ezt a hobbit.
A bibliopegia antropodermica sötét világa
A szakmában ezt a bizarr eljárást bibliopegia antropodermica néven emlegették. A hátborzongató gyakorlat hátterében több ok is meghúzódott. A 19. században az anatómusok és az orvosok néha saját maguk vagy elhunyt kollégáik emlékére készíttettek exkluzív borítót, de az is előfordult, hogy a hírhedt bűnözők kivégzése után a holttest maradványaiból készült kötet a tárgyalótermi jegyzetek vagy a jogi iratok megőrzésére szolgált.
A viktoriánus kori elit egyszerűen nem úgy tekintett az emberi testre, mint mi ma. A halál és a tudomány határai sokszor összemosódtak, a különleges bőrbe kötött könyvek pedig státusszimbólumnak, sőt, olykor morbid mementónak számítottak a családi könyvtárak polcain.
Megnyugodhatsz: ma már csak papírt lapozgatsz
Szerencsére a világ azóta sokat változott, és az ilyen típusú „könyvkötészetet” ma már kőkeményen elítéli a társadalom és a törvény is. A modern tudományos vizsgálatok (például a Harvard Egyetemen vagy más rangos intézményekben) időnként még ma is találnak egy-egy múzeumi polcon megbújó, emberi bőrből készült ritkaságot, de ezeket ma már szigorú etikai szabályok szerint, kegyelettel kezelik.
A következő alkalommal tehát, amikor betévedsz egy hangulatos könyvtárba, vagy leemelsz egy porosodó klasszikust a polcról, nyugodtan hátra dőlhetsz és aludhatsz egy jót: a kezedben tartott lapok mögött garantáltan csak sima papír, tinta és semmi extra borzalom negyvenedik árnyalata rejtőzik!
