Cikkek
Eugene Bullard, az első világháború elfeledett afroamerikai pilótája
Képzelj el egy tízéves kisfiút, aki a huszadik század hajnalán, egy szál ruhában hagyja el az otthonát, hogy megszabaduljon a fojtogató rasszizmus és az állandó erőszak világától. Évekkel később ugyanez a fiú már Európában él, profi bokszolóként keresi a kenyerét, majd egy hirtelen váltással katonának áll, és vadászrepülővel száll harcba az első világháborúban. Bármennyire is úgy hangzik, mint egy túlírt hollywoodi kalandfilm forgatókönyve, Eugene Bullard élete kőkemény valóság. Ő az az ember, akinek a nevét sokáig szándékosan próbálták kitörölni a történelemkönyvekből.
Menekülés a mélydélről
Eugene Bullard 1895-ben született az Egyesült Államokbeli Georgia államban. A gyerekkorát a mindennapos faji megkülönböztetés, a lincselésektől való rettegés és a mélyszegénység árnyékolta be. Tizenegy éves kora körül úgy döntött, nem hajlandó ebben a valóságban felnőni: végleg elhagyta az otthonát.
Egy végtelenül hosszú, nélkülözésekkel teli vándorlás után egy teherhajón potyautasként végül Európába jutott. Nagy-Britanniát is megjárta, majd Franciaországban, a pezsgő Párizsban telepedett le, ahol hamar feltalálta magát, és profi ökölvívóként próbált megélni az arénákban.
A lövészárkok sarából a fellegekbe
Amikor 1914-ben kitört az első világháború, Bullard nem menekült el. Mivel Franciaország befogadta, úgy érezte, tartozik annyival, hogy harcol az országért. Belépett a Francia Idegenlégióba, és a legkeményebb frontvonalakon szolgált. A hírhedt verduni vérszivattyúban olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy a gyalogsági szolgálatra alkalmatlanná vált.
Bár leszerelhetett volna, esze ágában sem volt visszatérni a békés civil élethez: repülőnek akart állni. A katonai repülés ekkoriban még gyerekcipőben járt. A pilóták vékony, vászonból és fából tákolt kétfedelű gépekben, fagyoskodva, szinte minimális védelemmel repültek a biztos halálba. Bullard kiváló eredménnyel elvégezte a pilótakiképzést, és a francia katonai repülés kötelékébe lépett.
Ezzel hivatalosan is beírta magát a történelembe: ő lett a világ első afroamerikai katonai pilótája, aki éles harci bevetésen repült. Ráadásul az egész első világháború alatt ő maradt az egyetlen színes bőrű vadászpilóta a fronton.
Amerika hátat fordít a hősnek
A történet ezen a ponton vesz egy kifejezetten keserű, dühítő fordulatot. Amikor az Egyesült Államok 1917-ben hivatalosan is belépett a háborúba, Bullard hatalmas lelkesedéssel próbált áthelyezést kérni az amerikai katonai repüléshez. Úgy gondolta, a hazája végre büszke lesz rá.
Hatalmasat tévedett. Az amerikai hadsereg vezetése egyszerűen nem fogadta be. A tapasztalt, bevetéseket túlélt, kitüntetett háborús hőst a kőkemény faji előítéletek és a hadsereg akkori szegregációs szabályai miatt elutasították. Nem repülhetett a saját hazája színeiben, pusztán a bőrszíne miatt.
Éjszakai klubok és a második világháború
A háború után Bullard Franciaországban maradt, ahol továbbra is hősként tisztelték. Belevetette magát a párizsi éjszakai életbe, dzsesszklubokat vezetett, és olyan hírességekkel barátkozott, mint Louis Armstrong vagy Josephine Baker. Amikor a náci Németország a második világháborúban lerohanta Franciaországot, Bullard a francia ellenállás mellé állt, és a klubját használva gyűjtött információkat a német tisztektől. Később megsérült, és végül kénytelen volt visszatérni az Egyesült Államokba.
Amerikában azonban senki sem ismerte fel. Élete végén liftkezelőként dolgozott a New York-i Rockefeller Centerben, miközben a mellkasa tele volt francia háborús kitüntetésekkel. Eugene Bullard története tökéletes bizonyítéka annak, hogy a történelem olykor nem azért felejt el valakit, mert a tettei nem voltak elég nagyszerűek, hanem mert a társadalom akkoriban még nem volt elég érett ahhoz, hogy elmesélje az ő történetét.
