Cikkek
A svájci város, ami annyira rettegett az ördögtől, hogy egy tyúkot is kivégzett
Ha a középkori boszorkányperekre és a hírhedt inkvizícióra gondolunk, általában fekete macskás, idős javasasszonyok vagy ártatlanul megvádolt lányok ugranak be a történelemkönyvekből. A 15. századi Európában azonban a vallási fanatizmus és a babona olyan elképesztő szinteket ért el, hogy a törvényhozók esetenként az állatvilág képviselőit sem kímélték. Svájcban, a svájci Bázel városában 1474-ben például egy egészen szürreális eset tartotta rettegésben a lakosságot: egy helyi szárnyast fogtak perbe és vádoltak meg kőkemény boszorkánysággal.
A sátáni tojás és a rettegő város
A bonyodalom egy teljesen hétköznapinak induló reggelen kezdődött, amikor a helyiek egy felfoghatatlan biológiai anomáliára lettek figyelmesek. Az egyik portán élő kakas (vagy legalábbis egy tyúk, ami kísértetiesen úgy nézett ki és úgy is viselkedett, mint egy hím) állítólag egy tojást tojt. Ma ezen valószínűleg csak jót nevetnénk, vagy behívnánk egy állatorvost, hogy vizsgálja meg a tyúk hormonális zavarait. A középkorban azonban ez felért egy egyenesen a pokolból érkező hadüzenettel.
A korabeli babonák szerint ugyanis, ha egy kakas tojást tojik, az a színtiszta fekete mágia és a sátán műve. A legenda úgy tartotta, hogy ha egy ilyen „természetellenes” tojást egy varangy vagy egy kígyó költ ki, akkor abból egy baziliszkusz (egy mitológiai, sárkányszerű szörnyeteg) kel ki, amelynek már a puszta pillantása is halálos. A bázeli polgárok körében azonnal kitört a tömegpánik. Valamit tenni kellett, méghozzá gyorsan és hivatalosan.
A tollas vádlott a bíróság előtt
Ahelyett, hogy a gazda egyszerűen levágta volna a gyanús jószágot egy vasárnapi húsleveshez, a hatóságok a legszigorúbb jogi útra terelték az ügyet. A szárnyast ünnepélyesen letartóztatták, és pontosan úgy, mint egy emberi bűnözőt, egy sötét, hideg börtöncellába zárták a tárgyalásig.
Amikor eljött a per napja, a kakast (vagy tyúkot) felvezették a bírói pulpitus elé. Az állatnak természetesen esélye sem volt a védekezésre, védőügyvédet ugyanis – ellentétben a korabeli, nagyobb testű háziállatokkal, például a lovakkal vagy disznókkal folytatott perekkel – nem kapott.
Az ítélet: máglyahalál a rontás ellen
A bíróság sorra hallgatta meg a halálra rémült tanúkat. A helyiek egy emberként esküdtek meg a Bibliára, hogy saját szemükkel látták a sátáni cselekedetet, és a madár valóban megtojta a megátkozott tojást. A bíró az inkvizíció szabályai szerint megvizsgálta a tényeket, majd meghozta a kérlelhetetlen ítéletet: a madarat bűnösnek találták az ördöggel való cimborálásban és fekete mágia gyakorlásában.
A kivégzésre a város főterén került sor, ahol hatalmas tömeg gyűlt össze, hogy végignézze, ahogy a gonoszt kiűzik a településről. A szerencsétlen szárnyast a „bizonyítékként” lefoglalt tojással együtt ünnepélyesen máglyára vetették, és porrá égették.
A bázeli kakasper ma már a jogtörténet egyik legabszurdabb, legviccesebb, ugyanakkor legszomorúbb mementója. Tökéletesen rávilágít arra, hogy a tudatlanság és a félelem milyen könnyen képes felülírni a józan észt. Legközelebb tehát, amikor a szomszédod kutyája túl hangosan ugat, vagy a macskája átjár a kertedbe, csak vegyél egy mély levegőt. Egy gyors, kerítés melletti szomszédvita még mindig sokkal barátságosabb megoldás, mint máglyát építeni a főtéren!
