Az „ördögajtók” rejtélye: miért féltették annyira a lelküket a középkori hívők?
Connect with us

Cikkek

Az „ördögajtók” rejtélye: miért féltették annyira a lelküket a középkori hívők?

Ha jártál már valaha egy évszázados, ódon középkori templomban Angliában vagy Európa más részein, talán feltűnt egy különös építészeti részlet, ami felett a legtöbb turista szó nélkül elsiklik. Az épületek hűvös, északi oldalán – ahol a napfény szinte soha nem éri el a falakat – gyakran ott lapul egy szokatlanul alacsony, keskeny, sokszor évszázadok óta teljesen befalazott vagy bezárt pici ajtó.

A helyiek a mai napig csak úgy emlegetik ezeket, mint a „devil’s doors”, vagyis az ördög ajtajai.

De vajon miért akart bárki is ajtót nyitni a pokol ura előtt a szent falak között? A válasz a középkori ember mélyen gyökerező, babonás vallási világában keresendő.

A keresztelés és a sötét oldal

A középkorban a keresztény Európa lakói abszolút szilárdan hittek abban, hogy a világot nemcsak a látható földi valóság, hanem a gonosz lelkek, démonok és az ördög állandó, ádáz serege is népesíti. A templomok építésekor az északi oldalt – ahová soha nem sütött be a melegítő nap – hagyományosan a sötétséghez, a tisztátalansághoz és a gonosz erők lakhelyéhez kötötték.

Az ördög ajtajai pedig pontosan ehhez a félelemhez kapcsolódtak.

A keresztelési szertartások során a papok egy fontos rituálét hajtottak végre: a kisdedből vagy a megkeresztelendő emberből kiűzték a gonosz lelkeket. A középkori hiedelem szerint a démonnak távoznia kellett a testből, és azonnal el kellett hagynia a szent helyet.

Miért pont az északi falon?

A rituálé logikája szerint a gonoszt a lehető leghamarabb ki kellett juttatni a templomból, mégpedig a sötét, északi irányba, ahová való volt.

Erre a célra szolgált a pici északi ajtó. Amikor a pap elvégezte az ördögűzési formulát a szertartás alatt, a templom sekrestyése vagy segítője hirtelen kinyitotta ezt a hűvös oldalsó bejáratot, hogy a gonosz szellem szabadon távozhasson a falu külsejére, távol a szent oltártól.

Miután a rituálé véget ért, az ajtót gyorsan bezárták, és gyakran retesszel vagy kővel le is zárják, nehogy a démonnak eszébe jusson visszalopakodni a meleg templomba.

A babonák kihalása

Ahogy elteltek az évszázadok, a felvilágosodás korával a középkori félelmek fokozatosan háttérbe szorultak. Az északi ajtók elveszítették rituális funkciójukat: sokukat végleg befalazták téglával, másokat raktárként kezdtek el használni, vagy egyszerűen az idő vasfoga koptatta el őket.

Mégis, ha ma szemügyre veszed ezeket a fura, apró bejáratokat egy-egy régi templom falán, közvetlenül megérinthetsz egy olyan kort, amikor az emberek még komolyan hittek abban, hogy egyetlen faajtó kinyitásával elűzhetik a gonoszt az életükből.

Continue Reading

Még több ebből a kategóriából: Cikkek

Feljebb