Cikkek
Halottakból préselt festék: így készítették a művészettörténet legsötétebb, legbizarrabb színét!
Egy festék neve néha csak egy szimpla utalás a színére, hogy a vászon melyik sarkába illeszkedik a legjobban. A „Mummy Brown”, vagyis magyarul a „múmiabarna” esetében azonban a név annyira szó szerinti volt, hogy a hallatán garantáltan hátraarcot csinálsz. Az ókori egyiptomi sírokból előrángatott, mumifikált emberi és állati maradványokból ugyanis évszázadokon keresztül valódi, prémium minőségű festéket állítottak elő. Ami ma egy beteges horrorfilm forgatókönyvének vagy a legsötétebb thrillernek tűnik, az a régi korok művészeinek mindennapos eszköztárához tartozott.
Miért akart bárkinek is múmiából festék a palettájára?
Az európai festők generációkon át a legfurcsább alapanyagokból kísérletezték ki a tökéletes színeket. A múmiabarnát mumifikált maradványok porrá őrlésével hozták létre, amit aztán olyan anyagokkal kevertek össze, mint a gyanta vagy a bitumen.
A végeredmény egy olyan meleg tónusú, gazdag és áttetsző barna pigment lett, amitől a mesterek teljesen oda meg vissza voltak. Különösen imádták használni a mély árnyékok, a finom textúrák és a lenyűgöző fény-árnyék kontrasztok kialakítására.
A recept persze az évszázadok alatt változott. Ahogy az egyiptomi múmiák készlete apadni kezdett, a festékkereskedők egyre kreatívabbá váltak, és a nevet idővel olyan keverékekre is ráaggatták, amelyekben már nyomokban sem létezett valódi múmia.
Az ókori sírok tartalma a festővásznon végzett
Az európai polgárság egyébként sosem vetette meg a múmiákat: a régészeti láz mellett a maradványokat előszeretettel használták porrá őrölve gyógyszerként, vagy mutogatták őket bizarr kerti partik látványosságaként. Ebben a beteges kulturális közegben pedig a művészeti pigmentpiac is gond nélkül megtalálta a számításait.
A festők a boltokban vásárolták meg a port, gyakran sejtelmük sem volt arról, hogy mi is az egzotikus név valódi háttere. Amikor azonban a 19. század végén kiderült a szörnyű igazság, a művészek egy része totális sokkot kapott.
A híres angol festő, Edward Burne-Jonesról például az a legenda maradt fenn, hogy amikor megtudta, miből is keverték ki a kedvenc barna színét, azonnal abbahagyta a munkát, és díszes temetés keretében, saját kezűleg hantolta el a tubus festékeit a kertjében.
Miért tűnt végleg el a múmiabarna?
A pigment használata végül fokozatosan kikopott a divatból. Nem csupán azért, mert a legtöbb embernek időközben gyomorgörcse lett a gondolattól, hogy halott emberek porával maszatol, hanem azért is, mert a beszerzése egyszerűen fenntarthatatlanná vált, miközben a modern kémia sokkal jobb, stabilabb barna festékeket hozott létre.
A Mummy Brown története ma a művészettörténet egyik legdurvább mementója. Tökéletesen megmutatja, hogy a múlt emberei mennyire másként – és valljuk be, sokszor sokkal hátborzongatóbban – viszonyultak az emberi maradványokhoz. Legközelebb tehát, ha egy klasszikus múzeumi festményt csodálsz, ne feledd: könnyen lehet, hogy a lebilincselő barna árnyékokat egykor egy ókori múmia maradványaival festették fel a vászonra!
