Cikkek
Ha sokat tekersz, örökre ráncos maradsz? Így szédítette az embereket a „kerékpár arc” átka
Ma, ha felszállsz a biciklidre, legfeljebb a friss levegőt, a mozgás örömét vagy a kellemes fáradtságot élvezed. A 19. század végén azonban a kerékpározás nemcsak egy menő közlekedési eszköz volt, hanem a halálos veszedelem szinonimája is – legalábbis a korabeli aggodalmaskodók szerint. Akadtak ugyanis olyan szakértők, akik komoly pofával azt állították, hogy a pedálozás közben erőlködő ember arca tartósan megváltozhat, és egy csúnyább, ráncosabb, teljesen torz formát vesz fel.
Új jármű, óriási pánik a városban
A bicikli a 19. század alkonyán robbant be a köztudatba, és a szabadság, valamint a modern élet legfőbb szimbólumává vált. Sokan imádták, de a konzervatívabb rétegek teli torokból rettegtek tőle.
A jármű különösen a nők társadalmi szerepével kapcsolatos vitákban lett az egyik legforróbb téma. A kerékpár hirtelen olyan mozgásszabadságot adott a nőknek, amiről korábban álmodni sem mertek volna: egyedül, függetlenül utazhattak, elhagyva az otthon biztonságos falait. A merev társadalmi normákhoz ragaszkodó elit ezt persze nem nézte jó szemmel, ezért kitaláltak egy olyan „betegséget”, ami kapóra jött a megfékezésükhöz.
A „bicycle face”, azaz a kerékpáros arc legendája
Így született meg a „bicycle face”, vagyis a kerékpáros arc mítusza. A korabeli sajtóban és „orvosi” írásokban azzal riogatták az embereket, hogy a tekerés közbeni erőlködés, a feszültség és az arcizmok megfeszülése idegi kimerültséget, sőt visszafordíthatatlan arctorzulást okoz.
A nőket természetesen különösen veszélyeztetettnek kiáltották ki, mondván, az ő „kényesebb” idegrendszerük képtelen elviselni a fizikai megterhelést. A dolog szépséghibája persze az volt, hogy az egészből egyetlen egy árva szó sem volt igaz. A kerékpár természetesen fárasztó, és mozgás közben mindenkinek változik a mimikája – de ettől senki sem maradt örökre torz arcú.
Nem az egészségről, a hatalomról szólt
A bizarr félelem mögött valójában sekélyes társadalmi szorongások húzódtak meg. A bicikli lehetővé tette, hogy a nők kilépjenek a hagyományos keretek közül, a morális pánikot keltő riogatás pedig remek eszköz volt arra, hogy megpróbálják őket visszatartani ettől.
A történet azonban jól mutatja, hogy az emberiség milyen könnyen veszi be a legfurcsább átveréseket is, ha azok mögé komoly hangvételt és ál-tudományos mázat pakolnak. A kerékpár végül maradt, a „biciklis arc” félelme pedig csupán egy mosolyogtató történelmi adomává törpült.
