Cikkek
Azt hitted, Oxford csak a komoly tudósokról szól? Nézz fel a falakra, mert teli vannak szörnyekkel!
Amikor a turisták megérkeznek Oxfordba, a legtöbben vakon követik a megszokott útvonalat: ámulva csodálják a fenséges egyetemi épületeket, a gigantikus, ódon könyvtárakat és a patinás, macskaköves utcákat. Ha azonban egyszer ott jársz, érdemes megfogadni egy apró, de annál fontosabb tanácsot: ne csak a lábad elé vagy a kapukra bámulj, hanem néha emeld a tekinteted a magasba is. Az egyik leghíresebb kollégium falain ugyanis olyan elképesztő kőfigurák sorakoznak, amelyek sokkal inkább illenének egy sötét fantasyfilmbe, mint egy békés oktatási intézménybe.
A híres Magdalen College épületein ugyanis groteszkek, sárkányok, ijesztő szörnyek, torz emberi arcok és egészen abszurd pózokban megdermedt alakok bámulnak le a gyanútlan járókelőkre.
Groteszkek vs. vízköpők: mi a különbség?
A középkori és a kora újkori építészetben ezek a különös kőszobrok gyakran dekorációs elemként bukkantak fel. Fontos azonban megkülönböztetni őket a jól ismert vízköpőktől: míg a vízköpőknek komoly, gyakorlati szerepük volt az esővíz elvezetésében, addig a groteszkek pusztán a képzeletet, a vadságot, a humort vagy éppen a bűnöktől való elrettentést szolgálták.
A Magdalen College legrégebbi épületrészein különösen sűrűn találkozni ezekkel a fura arcokkal. Egyes szobrok fájdalmasan torz arcot vágnak, mások úgy tesznek, mintha teli tüdőből kiabálnának a diákokkal, megint mások pedig olyan bizarr, logikátlan pozíciókban feszítenek, amiket nehéz mosoly nélkül megállni.
A rejtélyes „hieroglifák” titka
A kollégium saját történeti leírásai szerint az épületen található úgynevezett „hieroglifák” egy része mögött mély allegorikus vagy jelképes jelentés húzódik meg. A régi korok magyarázatai azonban ma már nem minden esetben vehetők biztosra, így a figurák jelentős része továbbra is izgalmas rejtélyként, fejtörőként szolgál a történészek számára.
A legklasszabb az egészben az, hogy ezeket a különleges, évszázados alkotásokat nem valami eldugott, unalmas múzeum üvegvitrinjei mögé zárva kell keresni. Ott vannak szabadon a falakon, a sétálóutcák és auditoriumok feje fölött – elég csupán egy pillanatra felnézni a betonrengetegből.
A középkori mesterek titkos humora
Oxford persze mindörökre a zseniális elmék, a Nobel-díjas tudósok és a komoly lexikonok városa marad. De ezek a kőbe faragott szörnyek tökéletesen emlékeztetnek arra, hogy a múlt építői sem voltak szürke eminenciások.
A kőfaragók szerettek volna egy kis csintalanságot, humort és játékosságot csempészni az egyetemi hétköznapokba, ezzel biztosítva, hogy a nevetésük még évszázadok múlva is utat törjön magának a magas kőfalak között.
