Állatok
Radioaktivitás: A természet és az élőlények küzdelme a láthatatlan fenyegetéssel
A radioaktivitás számos szempontból veszélyes lehet, de hatása különösen megdöbbentő, amikor a természet és az állatvilág sérülékeny lakóira hat. Bizonyos esetek, amelyeket a tudósok dokumentáltak, szinte elképzelhetetlen szenvedést és pusztítást tárnak elénk. Milyen következményekkel jár a sugárzás az élővilágra, és milyen tanulságokat vonhatunk le ezekből az esetekből?
2011. március 11-én Tōhok városát földrengés rázta meg, amely szökőárat indított el, amely igen jelentős mértékben érintette a Fukusima Daiicsi atomerőművet. Az 1986-os csernobili katasztrófa után ez a második legrémisztőbb esemény a történelemben. Körülbelül 18 500 ember vesztette életét a szörnyűség következtében, ezrek vesztették el otthonukat, és a túlélőknél rendkívül nagy a valószínűsége a pajzsmirigyrák kialakulásának. Az embereknél kevésbé jelentős a vadvilág, amely szintén érintett. Nagyszámú, még háziállatot sem evakuáltak, így a sugárzás hatásainak kitéve maradtak, ami akár a halálukhoz is vezethetett volna.
Naoto Matsumura, fukusimai állatfelügyelő
Rögtön az elején fontos bemutatni egy embert, akinek igazán hősies története van. Naoto Matsumura, a fukusimai Tomioka város lakója, ugyanúgy evakuálták, mint mindenki mást. Az előkészített táborokban azonban messze nem voltak számára megfelelőek a körülmények. Vágyott arra, hogy visszatérjen, és megtudja, mi történt a gazdaságával. A családja kérése ellenére visszatért. Amikor megérkezett a farmra, egyetlen embert sem talált, csak rengeteg állat várta. Annak ellenére, hogy veszélyben volt, ha marad, úgy döntött, hogy gondoskodik róluk. Kutyák, macskák, tehenek, kacsák, struccok, disznók és még egy póni is a gondjaira bízta magát. Úgy döntött, hogy velük él, annak ellenére, hogy orvosa biztosította, hogy a halál jó 30 éven belül bekövetkezhet.
A radioaktív vaddisznók agresszív megnyilvánulásokhoz kapcsolódnak
Amikor a fukusimai lakosok kénytelenek voltak elhagyni a lakásaikat, a környező hegyekből vaddisznók szálltak le, és elfoglalták a területet. Megtalálhatók a város utcáin élelem után kutatva. Amikor olyan emberrel találkoznak, aki haza szeretne térni, gyakran támadnak.
De 2017-ben feloldották az evakuálási kötelezettséget, és az emberek vissza akartak térni. Ezért úgy döntöttek, hogy csapdákkal és vadászattal kezelik a vaddisznók problémáját.
Macskák és kutyák egy olyan menhelyen, ahol boldogan élhetnek
A Nyander Guard a katasztrófa után helyben maradt állatok számára létrehozott menhely. Összesen 20 000 állat van, amelyek a vadonban pusztulhattak volna el, de egy 52 éves fukusimai üzletember és önkéntesei úgy döntöttek, hogy minél többet megmentenek közülük. De nem volt könnyű eligazodni az elveszett területen. Ezer kutyát és macskát sikerült elhelyezniük, ami nem kis teljesítmény.
Fukusima madárpopulációja csökkenő tendenciát mutat
Több tanulmány is kimutatta, hogy az atomkatasztrófa óta a területen élő madarak populációja rohamosan csökkent. Az itt általában megtalálható 57 madárfajból 30 faj egyedszáma jelentősen csökkent. Ez főként az őshonos fajokat, például a verebet és a varjút érintette, kevésbé a vándorló fajokat.
A sugárzás által érintett pillangók születési rendellenességeket mutatnak.
A fukusimai lepkékről kiderült, hogy rendkívül érzékenyek a sugárzásra, és a későbbi generációkban számos fizikai rendellenességet mutattak, például rövid mellső szárnyakat és rövidebb életciklust. Ugyanakkor azonban azok az egyedek, amelyek túlélnek, ellenállóvá válnak a sugárterheléssel szemben, ami evolúciós szempontból rendkívül előnyös.
Egy nyúl fül nélkül született
Yuko Sugimoto, a korlátozás alá vont zónán kívül fekvő Namie város lakója nem sokkal a katasztrófa után furcsa dolgot vett észre: egy nyúlbaba albinizmussal (fehér szőrrel és vörös szemekkel) és teljesen fületlenül született. A szennyezett talajvíz lehetett a felelős, ami aggodalomra ad okot az esetlegesen érintett terület távoli fekvése miatt.
