Cikkek
A tudósok sokáig azt hitték, csak legenda a perui dzsungel forró folyója
A nagyapa meséje, ami megváltoztatta a tudományt
Andrés Ruzo, egy perui származású geológus gyerekkorában rengeteg lenyűgöző történetet hallott a nagyapjától. Ezek közül az egyik legfélelmetesebb egy titokzatos folyóról szólt, amely valahol mélyen, az amazonasi esőerdő szívében folyik, és olyan forró, hogy bármilyen állat, amely beleesik, élve megfő.
A történet szerint a spanyol konkvisztádorok is találkoztak ezzel a rémisztő jelenséggel az aranyváros, El Dorado keresése közben. Amikor Ruzo felnőtt és geológus lett, megkérdezte a kollégáit a jelenségről.
Minden szakember kinevette, mondván: a világon léteznek ugyan hőforrások, de egy folyó méretű vízhozamot felforralni vulkáni tevékenység nélkül fizikai képtelenség, márpedig a legközelebbi vulkán több mint 700 kilométerre van.
A sokkoló felfedezés az őserdő szívében
Ruzo azonban nem hagyta annyiban a dolgot. Bár a tudomány szerint a folyó nem létezhetett, 2011-ben elindult egy expedícióra a perui dzsungelbe. Helyi sámánok vezetésével napokig túrázott a sűrű növényzetben, míg egyszer csak sűrű, fehér párafelhőkre lett figyelmes a fák között. Ahogy közelebb ért, megcsapta az arcát a perzselő hőség.
A legenda valóságnak bizonyult: előtte hömpölygött a Shanay-Timpishka, a „Naptól felforrósodott” folyó.
A víztömeg majdnem 25 méter széles, 6 méter mély, és több mint 6 kilométeren keresztül kanyarog az erdőben. A hőmérője elképesztő értéket mutatott: a víz 86 Celsius-fokos volt, de bizonyos pontjain a 100 fokot is elérte, ahol hevesen buborékolva forrt.
A természet egyik legkegyetlenebb csapdája
A folyó környékén sétálva Ruzo megrázó látvánnyal szembesült. A parton mindenhol elpusztult állatok – békák, madarak, kígyók és kisebb emlősök – tetemei hevertek.
A folyamat könyörtelen és gyors: ha egy állat véletlenül beleesik a vízbe, a forróság azonnal sokkot okoz. Az első pánikreakció során vizet nyelnek, ami belülről is megégeti a szerveiket, és a szerencsétlenül járt élőlények percek alatt, szó szerint élve megfőnek a gőzölgő áramlatban.
A folyó fölé nyúló fák levelei a folyamatos hőtől meg vannak perzselődve, a környéket pedig állandó, sűrű pára fedi.
Mi fűti ezt a hatalmas víztömeget?
A tudományos magyarázat, amelyet Ruzo hosszú évek kutatásával derített ki, még lenyűgözőbb, mint a puszta látvány. Bár nincs a közelben vulkán, a Föld kérge ezen a területen különlegesen tagolt.
Az esővíz nagyon mélyre szivárog a földfelszín alá, ahol a geotermikus hő extrém módon felmelegíti. Ez a forró, nyomás alatt lévő víz a törésvonalak mentén, mint a vér az erekben, hatalmas sebességgel tör újra a felszínre.
A Shanay-Timpishka tehát egy gigantikus, természetes vízmelegítő rendszer, amely páratlan a világon. Ruzo ma már azon dolgozik, hogy a perui kormánnyal együttműködve védetté nyilváníttassa ezt a félelmetes, mégis csodálatos természeti anomáliát az egyre közeledő illegális fakitermelők elől.
