Cikkek
A legdurvább hidegháborús kémakció: mélytengeri bányászatnak álcázva lopták el a szovjet tengeralattjárót!
Képzelj el egy gigantikus, ultramodern hajót, amelyről a nagyközönség és a szovjet hírszerzés is azt hiszi, hogy békés mélytengeri bányászattal meg értékes ásványkincsek kitermelésével foglalkozik. A felszín alatt azonban egy teljesen más, hidegháborús játszma zajlik: a jármű valójában a CIA egyik legmerészebb és legköltségesebb titkos műveletét hajtja végre, hogy a Csendes-óceán sötét fenekéről kiemeljen egy elsüllyedt szovjet atom-tengeralattjárót. Ez nem egy James Bond-film forgatókönyve, hanem a valóság volt.
Egy eltűnt szovjet fenevad a Csendes-óceán mélyén
Mindez 1968-ban kezdődött, amikor a Szovjetunió egyik legfélelmetesebb, ballisztikus rakétákat szállító K–129-es jelzésű tengeralattjárója rejtélyes módon eltűnt a Csendes-óceán mélyén. A tragédia súlyos csapás volt Moszkva számára, de az amerikai hírszerzés számára egyszerre jelentette az évszázad legfőbb hírszerzési lehetőségét.
Az amerikaiaknak sikerült megtalálniuk a roncsot több ezer méter mélyen. A cél kristálytiszta volt: ha hozzáférnek a szovjet haditechnikához, a kódokhoz és a fegyverekhez, olyan stratégiai előnyre tehetnek szert, ami felboríthatja a hidegháborús egyensúlyt. Egy ekkora, több ezer tonnás acélszörnyet azonban nem lehetett csak úgy egy hagyományos vontatóhajóval a felszínre húzni.
A bányászhajó, amely valójában kémműveletet hajtott végre
A CIA ekkor hozta tető alá a Project AZORIAN névre keresztelt akciót. A hírszerzés az excentrikus milliárdos, Howard Hughes vállalkozásán keresztül építtetett egy teljesen egyedi, óriási hajót, a Hughes Glomar Explorer-t. A hivatalos narratíva szerint a monstrum csupán a tengerfenék ritka ásványkincseit gyűjtötte volna.
A valóságban azonban a hajó belsejében egy gigantikus, több kilométer hosszú emelőrendszer lapult, amellyel egy speciális karmmal meg akarták fogni és fel akarták húzni a szovjet tengeralattjárót. Bár a szovjet megfigyelőhajók többször is feltűntek a közelben, a CIA tökéletes fedősztorival altatta el a gyanújukat.
A drámai kiemelés és a váratlan fordulat
A Glomar Explorer 1974 júliusában érkezett meg a helyszínre, és megkezdődött a fizikai határokat is feszítő művelet. A hatalmas szerkezet sikeresen rákapcsolódott a roncsra, ám a mélység óriási nyomása és a rozsdás fém szerkezete miatt a kritikus pillanatban a tengeralattjáró egy része kettétört és visszazuhant az óceán fenekére.
A hajó így csak egy kisebb szakaszt tudott felhozni a felszínre – de az a töredék is felbecsülhetetlen értékű technológiai titkokat rejtett. A CIA feljegyzései szerint a kiemelt részen ráadásul hat szovjet tengerész holttestét is megtalálták, akiket az amerikaiak katonai tiszteletadással, a tengeren temettek el.
Hogyan lett világhírű a titok?
A műveletet végül 1975-ben robbantotta ki a sajtó, miután az oknyomozó újságírók összerakták a szálakat a CIA és a csodahajó között. A Project AZORIAN azóta bevonult a történelemkönyvekbe: nemcsak egy lenyűgöző mérnöki bravúr maradt, hanem ebből az ügyből született meg a híres „Glomar-válasz” is, amit azóta is használ a hivatalos diplomácia, amikor sem megerősíteni, sem cáfolni nem akarnak egy kényes információt.
