Cikkek
Azt hitted, a sörfőzés mindig férfias dolog volt? A középkorban a nők tartották kézben a legfontosabb bizniszt!
Ha ma rákérdezünk a sörfőzés világára, a legtöbben kapásból egy masszív, férfias szakmára, testes hordókra és komlótól illatos csarnokokra gondolnak. A történelem kerekét azonban érdemes visszatekerni a középkori Angliába, ahol a helyzet egészen máshogy festett: a sör jelentős részét ugyanis nem férfiak, hanem nők főzték, mérték és árusították hatalmas sikerrel.
Őket nevezték a korabeli forrásokban alewife-nak, vagyis sörfőző asszonynak, illetve brewster-nek.
Miért volt a sör a nők háztartási feladata?
A középkorban a sörfőzés eredetileg szigorúan a háztartási teendők közé tartozott. A nők otthon készítették el a gyenge, alacsony alkoholtartalmú frissítőt, amelyet a család apraja-nagyja előszeretettel fogyasztott. Ennek ráadásul nagyon is racionális oka volt: a korabeli városok és falvak ivóvize gyakran pocsék, baktériumokkal teli és szennyezett volt, így a forralással és erjesztéssel készült sör sok helyen sokkal biztonságosabb választásnak bizonyult, mint a kútvíz.
A főzés azonban kőkemény és időigényes fizikai munka volt. Egy átlagos, ötfős középkori család ugyanis megdöbbentő mennyiségű, akár heti 34 liter sört is képes volt elfogyasztani! A háziasszonyok ezért gyakran többet főztek, mint amennyire otthon szükség volt, a felesleget pedig büszkén eladták a szomszédoknak.
Házi kocsmák és a jövedelmező üzlet
Így alakult ki fokozatosan a női sörfőzők széles rétege. Sokan nemcsak a saját házuk portáján árulták a portékát, hanem kisebb, hangulatos ivóhelyeket is nyitottak, ahová a környék lakói betérhettek egy korsóra.
A 14. század után azonban a sörbiznisz hirtelen hatalmas, rendkívül jövedelmező iparággá vált. Ahogy a gazdaság fejlődött, a nagyobb vállalkozások, a szigorú kereskedelmi szabályozások és a férfiak uralta céhek térnyerésével a helyzet megváltozott. A férfiak fokozatosan kiszorították a nőket, sőt, egyes városokban jogszabályokkal is teljesen kitiltották őket a szakmából.
A boszorkánytévhit és a sörhab
A történethez ráadásul egy izgalmas, bár sokszor túlzó kulturális tévhit is kapcsolódik. Sokan azt hiszik, hogy a boszorkányok jellegzetes külső jegyei – a hegyes kalap, a seprű, a rotyogó üst és a fekete macska – mind az egykori sörfőző asszonyok lejáratásából származnak (mivel a seprűvel jelezték, ha kész volt a friss sör). A valóságban a boszorkányábrázolás ennél sokkal régebbi gyökerekkel bír, és nincs rá tudományos konszenzus, hogy közvetlenül az alewife-okhoz kötődne.
Az viszont vitathatatlan tény, hogy a nők évszázadokon át abszolút kulcsszerepet játszottak a sör kultúrájában és történetében. A sörfőzés így a régmúltban egészen biztosan nem a férfiak kizárólagos felségterülete volt – érdemes erre is gondolni, amikor legközelebb felemeled a korsódat!
