A béke-atom legvadabb ötlete: amikor atombombával akartak csatornát ásni
Connect with us

Uncategorized

A béke-atom legvadabb ötlete: amikor atombombával akartak csatornát ásni

A hidegháború csúcsán az amerikai kormánynak egy olyan vad és félelmetes tervvel állt elő a békés fejlesztések jegyében, hogy hatalmas, föld alatti atombombák robbantásával szerettek volna új hajózási csatornákat és kikötőket létrehozni!

A hidegháború időszaka a technológiai optimizmus és a fojtogató nukleáris rettegés bizarr, szürreális keveréke volt. Amikor az emberiség először szabadította fel az atommag pusztító energiáját, a kor naiv tudósai és mérnökei nemcsak fegyvereket láttak benne. Egy olyan korlátlan, gigantikus munkaerőt is felfedeztek benne, amellyel szerintük alapjaiban lehetett volna átformálni magát a Föld felszínét is.

Az Egyesült Államokban az 1950-es évek végén elindult a Project Plowshare (azaz az „Ekevas projekt”), amelynek a célja az volt, hogy bebizonyítsák a világnak: az atombomba nemcsak pusztítani tud, hanem kiválóan alkalmas békés földmunkákra, hegyláncok elsimítására és óriási hajózási csatornák kiásására is. Ez volt a történelem egyik legveszélyesebb és legabszurdabb építészeti elképzelése.

A nukleáris robbantás mint a tökéletes földmunkagép

A koncepció papíron pofonegyszerűnek és ellenállhatatlannak tűnt a kor mérnökei számára:

  • Ha egyetlen hagyományos dinamitrobbanással hatalmas árok készíthető, akkor miért ne lehetne egy több tíz- vagy százkilotonnás atombombát a föld alá süllyesztve felrobbantani?

  • A robbanás azonnal milliárd tonna sziklatörmeléket mozdítana el, gigantikus krátert és kész medret hagyva maga után.

  • A nagyszabású tervek között szerepelt egy teljesen új, atombombákkal kirobbantott tengeri csatorna építése Közép-Amerikában (a régi Panama-csatorna kiváltására), valamint mesterséges kikötők létrehozása az alaszkai vadonban.

A valóság rideg pofonja és a radioaktív hamu

A grandiózus kísérletsorozat hamarosan el is indult a nevadai sivatag kopár földjén. Az első tesztrobbantások során – mint például a híres Sedan-kráter 1962-es felbontásakor – a bombák valóban működtek: óriási, több száz méter átmérőjű krátereket vájtak a földbe egyetlen másodperc alatt.

Azonban a tervezők egy apró, de annál fatálisabb tényezővel nem számoltak: a fizika és a biológia legkegyetlenebb következményével, a nukleáris csóvával.

A föld alatti robbanások során a gigantikus mennyiségű radioaktív por, kőzet és hamu sötét felhőként emelkedett a magasba. Ezt a halálos koktélt pedig a magaslati szelek azonnal felkapták, és száz- meg ezerszáz kilométeres körzetben szétterítették a mit sem sejtő lakott területek felett.

Összegzés: Az atomnak nincsenek békés rövidítései

A folyamatos lakossági tiltakozások, a súlyos környezetvédelmi aggályok és a csillagászati költségek miatt a Project Plowshare-t végül az 1970-es évek elején végleg leállították. A program keserű tanulsága örökre ráébresztette a világot arra, hogy a természetben és az atomerő alkalmazásában nincsenek „békés” rövidítések.

Ha a jövőben egy építkezésen hatalmas markológépeket látsz dolgozni, jusson eszedbe: szerencsére a mérnökök ma már inkább a gépekre bízzák a földmunkát, nem pedig a hidrogénbombákra!

Continue Reading

Még több ebből a kategóriából: Uncategorized

Feljebb