Cikkek
Alexandriai világítótorony: különleges bronzgyűrűt találtak a tenger mélyén
Egy kopott, iszap borította apró bronzgyűrű első pillantásra aligha tűnik olyan leletnek, ami miatt a történészek azonnal pezsgőt bontanának. Amikor azonban a kutatók az egykori Alexandria partjainál, a tenger mélyén megtisztították ezt a jelentéktelennek tűnő fémdarabot, valósággal eldobták az agyukat. A gyűrű nem egy egyszerű ékszer volt, hanem az ókor egyik leghíresebb, mára nyomtalanul eltűnt épületének – egy igazi világcsodának – a legkisebb, mégis legizgalmasabb ábrázolását rejtette.
Paloták és templomok a hullámsírban
A megdöbbentő leletet az egyiptomi Alexandria nyüzsgő kikötőjének közelében, az évezredekkel ezelőtt elsüllyedt Antirhodosz-sziget területén hozták a felszínre a búvárok. Ez a víz alatti régészeti lelőhely egy igazi időkapszula: az ókorban fontos épületeknek, köztük egy grandiózus palotának és egy nyüzsgő templomnak adott otthont, mielőtt a természet ereje a tengerfenékre küldte volna.
A térség története szorosan, elválaszthatatlanul összefonódik az ókori Alexandria üstökösszerű felemelkedésével. A város a hellenisztikus világ egyik legjelentősebb kulturális és kereskedelmi központja volt, a hatalmas kikötőjét pedig a Földközi-tenger minden valamirevaló hajósa álmából felkeltve is jól ismerte. Ebbe a gazdag, pezsgő metropoliszba futottak be a világ kincsei, és itt épült fel az a bizonyos építmény is, amelynek a képe most a bronzgyűrűn visszaköszönt: a híres alexandriai világítótorony.
Az ókor elveszett csodájának nyomában
A gigantikus, más néven pharoszi világítótorony az ókori világ hét csodájának egyike, és az akkori mérnöki tudomány abszolút csúcsteljesítménye volt. A Kr. e. 3. században, egy kis szigeten emelt, több mint száz méter magas építmény évszázadokon keresztül gigantikus fáklyaként segítette a hajósokat a nehezen navigálható kikötő megközelítésében.
A torony azonban nemcsak kőkemény gyakorlati célt szolgált. Ez a felfoghatatlan méretű kőmonstrum Alexandria letaglózó gazdagságának, erejének és tudományos fölényének a kőbe vésett jelképe volt. A sors azonban nem volt kegyes hozzá: az épületet az évszázadok során brutális földrengések sorozata rongálta meg, a romba dőlt maradványait pedig a középkor folyamán egyszerűen elhordták, és részben más erődítmények építkezéseihez használták fel.
Egy ékszerbe zárt rejtély
A frissen előkerült gyűrű azért jelent gigantikus régészeti szenzációt, mert a kutatók szerint ez az első ismert, kézzelfogható példa arra, hogy a világítótornyot egy ilyen apró, személyes használati tárgyra vésték. Bár a dombormű aprócska, az ábrázolás kísértetiesen hasonlít az épületről korábban már megismert ókori pénzérmék részletes képeihez.
De vajon ki hordhatott egy komplett világcsodát az ujján? A kutatók leglogikusabb feltételezése szerint a tárgy egy rendkívül tehetős kereskedőhöz tartozhatott. Számára a gyűrű egyfajta ókori státuszszimbólum volt: büszkén viselte Alexandria, a lüktető gazdasági központ jelképét, amivel egyértelművé tette a rangját és a származását az üzleti tárgyalásokon.
A víz alatti régészeti kutatások során az elmúlt években szerencsére hatalmas, többtonnás épületblokkok is előkerültek az iszapból, amelyek a modern szoftverekkel együtt segíthetnek a torony pontos, digitális rekonstrukciójában. A történelem egyik legnagyobb építészeti rejtélye tehát nem feltétlenül csak a monumentális romokban keresendő. Néha egyetlen tenyérnyi, megkopott bronzdarab is elég ahhoz, hogy közelebb vigyen minket egy olyan világcsodához, amelynek az eredeti formáját az emberiség már évszázadok óta próbálja újra elképzelni.
