Cikkek
A történelem legszexibb kéme: Josephine Baker titkos élete a második világháborúban
A közönség csillogó ruhákban, vakító reflektorfényben és fülsiketítő tapsviharban ismerte meg Josephine Bakert. A színpadon a korszak legünnepeltebb, legszabadabb dívája volt, akiért rajongott egész Európa. A második világháború sötét éveiben azonban ez a világhírű amerikai születésű előadóművész egy egészen más, halálosan veszélyes szerepet is magára vállalt. Levetette a tollboákat, és a francia ellenállás, valamint a Szabad Franciaország mozgalom egyik legfontosabb, legügyesebb kémjévé vált.
A sztár, akire a nácik sem gyanakodtak
Amikor a német csapatok lerohanták és elfoglalták Franciaországot, Baker nem pakolt össze, hogy visszameneküljön a biztonságos Egyesült Államokba. Ehelyett úgy döntött, hogy a színpadon megszerzett páratlan ismertségét fegyverként használja a megszállók ellen. Fokozatosan, de annál elszántabban kapcsolódott be a titkos, ellenállást támogató tevékenységekbe.
A hírneve paradox módon a legnagyobb védőpajzsa lett. Egy kevésbé ismert, átlagos polgár minden határellenőrzésnél gyanús volt, de Baker fellépései és nemzetközi turnéi tökéletes álczát biztosítottak számára. A német tisztek egyszerűen egy elkényeztetett, ártalmatlan művésznőt láttak benne, aki csak a fellépései miatt utazgat. Eszükbe sem jutott, hogy a mosolygó sztár valójában a francia katonai hírszerzés egyik tisztjével, Jacques Abtey-vel dolgozik együtt, és a náci hatalom megdöntésén fáradozik.
Láthatatlan tinta a kották sorai között
Baker legzseniálisabb kémtrükkjei egyenesen egy hollywoodi thrillerbe illenek. A titkos küldetések során a legkézenfekvőbb, legártatlanabbnak tűnő tárgyakat – a saját zenei kottáit – használta fel az információk továbbítására.
A beszámolók szerint az ellenállás tagjai láthatatlan tintával írták fel a kották lapjaira a német csapatmozgásokkal, fegyverkezéssel és stratégiával kapcsolatos létfontosságú információkat. Amikor Baker átlépte a határokat, a német őrök legfeljebb a dallamokat dúdolták magukban a papírokat lapozgatva, a titkos üzeneteket pedig később, biztonságos körülmények között hívták elő a szövetségesek. Más esetekben a díva titkos fényképeket és mikrofilmeket rejtett a fehérneműjébe, tudva, hogy a hírneve miatt a határőrök nem merik túl szigorúan megmotozni.
Menedék a kastélyban
A kémmunka mellett Baker a humanitárius segítségnyújtásból is keményen kivette a részét. Saját dél-franciaországi birtokát (a Château des Milandes-t) menedékházként használta, ahol zsidó menekülteket és a lebukás szélén álló ellenállókat bújtatott a Gestapo elől. Ez a tevékenység legalább akkora, ha nem nagyobb kockázattal járt, mint a kották csempészése. Ha a németek rájönnek a titkára, a hírneve sem mentette volna meg a siralomházból vagy a koncentrációs táborból.
A háború után a francia állam nem felejtette el a hősies helytállását. Josephine Baker megkapta a Francia Ellenállási Érdemérmet és a Becsületrendet is. Története tökéletes példája annak, hogy a háborús ellenállás nem kizárólag a lövészárkokban harcoló, fegyveres katonákból állt. Néha egy elegáns utazás, egy mosoly a határőrre, és egy láthatatlan tintával megírt kotta pont annyira pusztító fegyver lehetett a nácik ellen, mint egy hadsereg.
