Ha túl népszerű lettél, repültél: ismerd meg az osztrákiszmosz könyörtelen rendszerét
Connect with us

Cikkek

Ha túl népszerű lettél, repültél: ismerd meg az osztrákiszmosz könyörtelen rendszerét

Ma, ha valaki túlságosan elszáll magától a közösségi médiában, vagy botrányt okoz, a netes nép azonnal elindítja a „cancel culture” hullámát: a követők elpártolnak, a fiókok eltűnnek, és az illető hirtelen a digitális semmiben találja magát. Azt hinnéd, ez a kíméletlen kiközösítés a modern, online világ szüleménye? Hát, nagyot tévedsz! Az ókori Athénban ugyanis már több mint kétezer évvel ezelőtt kitaláltak egy olyan zseniális, mégis gyomorforgatóan hatékony rendszert, ami kerek e világon minden mai influencer rémálma lenne.

Amikor a cserépdarab vált a halálos ítéleteddé

Ezt a zseniális és könyörtelen intézményt osztrákiszmosznak, vagyis magyarul cserépszavazásnak nevezték. A demokrácia bölcsőjeként emlegetett Athénban a polgárok minden évben összeültek egy hatalmas népgyűlésen, hogy eldöntsék: él-e a városban olyan túlságosan befolyásos, veszélyesen népszerű vagy épp zsarnokoskodásra hajlamos politikus, akinek a hatalma már veszélyezteti a köztársaság egyensúlyát.

Ez a cikkünk is érdekelhet:  Felejtsd el a postásokat! Ebben a városban sűrített levegővel küldték az azonnali üzeneteket

Ha a nép úgy látta, hogy valaki „túl nagyra nőtt” a saját kabátjában, nem indítottak ellene bonyolult bírósági pereket. Ehelyett előkaptak egy csomó agyagcserép-darabot (azaz ostrakont), és mindenkinek rá kellett karcolnia annak a politikusnak a nevét, akit legszívesebben azonnal eltakarítana a szemünk elől.

Tíz év száműzetés fellebbezés nélkül

A matematika teljesen hidegvérű volt. Ha egy név összegyűjtötte a szükséges szavazatmennyiséget, a tulajdonosának egy szempillantás alatt pakolnia kellett. Nem volt bocsánatkérés, nem volt könnyfakasztó bocsánatkérő videó a YouTube-on, és ami a legfontosabb: nem létezett fellebbezés sem.

Az illetőnek rögtön el kellett hagynia Athént, és tíz teljes éven át a városhatáron kívül kellett élnie. A vagyona ugyan megmaradt, és a becsületét sem vették el örökre, de a politikai életből tíz évre kíméletlenül ki lett zárva. Egyszerűen kikerült a csapatból, mert a közösség úgy ítélte meg, hogy a túl nagy egó már árt a rendszernek.

Ez a cikkünk is érdekelhet:  A túrázó kutyáját elvitte az óriás-lavina, de két nap múlva jelezni kezdett a GPS nyakörve

Miért volt erre szükség?

Az osztrákiszmosz nem büntetés volt a szó klasszikus értelmében – hiszen a száműzöttek nem követtek el feltétlenül bűncselekményt. Ez egyfajta szelepként működött a demokrácia feszültségével teli rendszerében. Az athéniak rettegtek a türanniszként visszatérő egyeduralomtól, ezért inkább időben eltávolították a túl ambiciózus vezetőket, mielőtt azok teljesen magukhoz ragadták volna a hatalmat.

A történelem legszebb iróniája pedig az, hogy a rendszer sokszor pont azokat a zseniális államférfiakat büntette, akik a legtöbbet tették a városért, egyszerűen azért, mert a népnek a végén már a fükén jött ki a folyamatos jelenlétük.

A mai cancel culture tehát hiába tűnik vadonatúj, digitális jelenségnek, az alapösztön mit sem változott: ha valaki túlságosan a feje tetejére nő, az emberiség már évezredek óta ugyanazzal a módszerrel teszi a helyére – csak régen agyagcseréppel dobálóztak a lájkok helyett.

Continue Reading

Még több ebből a kategóriából: Cikkek

Feljebb