Cikkek
A Halál-völgy vándorló kövei: így mozognak a hatalmas sziklák
Képzelj el egy teljesen lapos, csontszáraz, kopár tómedret, amelyben hatalmas kövek hevernek – mögöttük pedig hosszú, kanyargós nyomok húzódnak a talajban. Nincs keréknyom, senki sem húzta őket kötéllel, és a környéken korábban soha senki nem látta, hogy ezek a sziklák akár egy millimétert is mozdultak volna. A kaliforniai Halál-völgyben (Death Valley) ez a szürreális látvány évtizedeken át lázban tartotta a turistákat, és adott fel leckét a tudósoknak.
A Racetrack Playa rejtélyes csíkjai
Ez a különös jelenség a Racetrack Playa nevű kiszáradt tómederhez kötődik. A területen fekvő kövek némelyike igazi monstrum: több száz kilogrammot nyom, mégis mély, jól látható barázdákat hagy maga után a finom, puha agyagos talajon. Egyes nyomok makacsul egyenesen haladnak, mások hirtelen kanyarodnak, sőt, olyan is előfordul, hogy több kő útvonala teljesen párhuzamosan fut egymással.
Sokáig persze szabad utat kaptak a legvadabb elméletek. Voltak, akik hurrikán erejű szelekre gyanakodtak, mások földrengéseket, mágneses mezőket vagy épp éjszakánként surranó tréfás kedvű turistákat sejtettek a háttérben. A jelenség teljes megfejtéséhez azonban nem volt elég azt tudni, hogy időnként fúj a szél: pontosan meg kellett figyelni, hogy mikor és milyen extrém környezeti feltételek mellett képesek elmozdulni ezek a nehéz sziklák.
A természet zseniális svindlije: víz, fagy és szél
A rejtélyt végül a türelmes tudomány oldotta meg. A kutatók 2011-ben speciális megfigyelőeszközöket rejtettek el a kövek mellett, és éveken át várták a ritka pillanatot. 2013 decemberében aztán végre sikerült tetten érniük a mozgást.
A titok nyitja egy ritka időjárási kombinációban rejlik. Időnként a tómederben gyűlik egy néhány centiméteres vékony vízréteg, amely a fagyos sivatagi éjszakákon vékony jégpáncéllá fagy. Amikor a nap feljön, és a jég olvadni kezd, hatalmas, de vékony és úszó jégtáblák alakulnak ki. Ameddig a gyenge sivatagi szél fúj, ezek a jégmezők nekifeszülnek a vízből kilógó köveknek, és mint egy gigantikus jégtoló, lassan megmozdítják őket a csúszós, átázott agyag alapon.
A sziklák természetesen nem száguldanak: szinte észrevehetetlen, csigalassúságú sebességgel csúsznak előre, ami tökéletesen megmagyarázza, miért volt szinte lehetetlen élőben meglátni a folyamatot. A vándorló kövek története így végül gyönyörű példája annak, hogy a természetnek nincsen szüksége természetfeletti erőkre ahhoz, hogy lenyűgöző rejtélyeket hozzon létre. Néha egy kevés víz, egy lemezkés vékony jég és egy enyhe szellő is elegendő ahhoz, hogy a fizika törvényei megmozgassák a sivatag nehéz óriásait.
