Cikkek
Azt hitted, a papírbútor modern találmány? A viktoriánusok már kartonfotelben teáztak!
Ha azt hitted, hogy a kartondobozokból és préselt lemezekből összerakott, ultrakönnyű bútorok a modern kollégiumi szobák és a svéd bútoráruházak találmányai, akkor óriásit tévedsz. A lapraszerelt, könnyen mozgatható berendezések története sokkal régebbre, egészen a fűzőkkel és cilinderrel fémjelzett 19. század végére nyúlik vissza. Abban az időszakban, amikor a tehetős polgárok otthonait mázsás, mozdíthatatlan tölgyfa szekrények és faragott fotelek uralták, egy zseniális amerikai feltaláló olyan ötlettel állt elő, ami szó szerint felforgatta a viktoriánus nappalikat: komplett, strapabíró bútorokat épített papírból.
A nehézfa vége és a papírmasé forradalma
Stewart Hartshorn amerikai feltaláló megelégelte, hogy a korabeli bútorok mozgatása felért egy komolyabb edzéssel. Ahelyett azonban, hogy vékonyabb fát vagy könnyebb fémeket keresett volna, egy rendkívül szokatlan és olcsó alapanyag felé fordult: a papírhoz. Bár a papírmasé technika Kínából származott, és apró dísztárgyak készítésére már Európában is használták, Hartshorn az elsők között volt, aki rájött, hogyan lehet ebből a látszólag törékeny anyagból kőkemény, mindennapos használatra szánt ülőalkalmatosságot gyártani.
A titok a rétegezésben és a brutális vegyi kezelésben rejlett. A papírrétegeket hatalmas nyomással préselték össze, majd olyan speciális, korabeli lakkokkal, gyantákkal és kötőanyagokkal itatták át, amelyek száradás után sziklaszilárd, szinte fához hasonló állagot eredményeztek.
Luxuskanapé a tegnapi hírekből
Ezek a papírbútorok egyáltalán nem úgy néztek ki, mintha valaki egy rakás újságpapírt gyűrt volna össze a sarokban. A megkeményedett felületeket gyönyörűen lehetett festeni, lakkozni és aranyozni. Az elkészült asztalok, fotelek és szekrények sokszor megszólalásig hasonlítottak a legdrágább ébenfára vagy faragott tölgyre, ráadásul vízállóak is voltak.
A legnagyobb döbbenetet azonban a súlyuk jelentette. Egy masszívnak tűnő, díszes viktoriánus karosszéket akár egyetlen kézzel, játszi könnyedséggel odébb lehetett tenni. Képzeld el a gyanútlan, fűzős ruhában érkező vendégek arcát, amikor óvatosan leereszkednek egy elegáns dizájnkanapéra, majd a házigazda nevetve közli velük, hogy az egész, amin épp ülnek, gyakorlatilag papírhulladékból és lakkból épült fel!
Miért nem ülünk ma is papíron?
A préselt papírbútorok – bár zseniálisak voltak – végül nem tudták teljesen kiszorítani a hagyományos asztalosmunkát. Az előállításuk a rengeteg rétegezés és lakkozás miatt meglehetősen munkaigényes volt, a 20. században megjelenő új, olcsóbb anyagok (például a műanyagok és a rétegelt lemezek) pedig szép lassan háttérbe szorították Hartshorn papírmasé csodáit.
Ennek ellenére a viktoriánus papírbútorok története ma is tökéletes példája az emberi leleményességnek. Bebizonyította, hogy egy kis kreativitással és a megfelelő mérnöki tudással még a leggyengébbnek hitt anyagból is lehet olyan tárgyat építeni, ami ellenáll az idő – és a vendégek – súlyának.
