Cikkek
A történelem legelső vonalkódja: nem fogod elhinni, milyen terméken tesztelték!
Amikor manapság beállsz a sorba a szupermarketben, a pénztáros (vagy az önkiszolgáló kassza) néhány másodperc alatt lecsippantja a termékeket, a gép pedig már számolja is a végösszeget. Ma ez annyira hétköznapi, szinte észrevehetetlen jelenet, hogy bele sem gondolunk, mekkora mérnöki csoda rejlik a fekete-fehér csíkok mögött. Az első sikeres bolti leolvasásnál azonban nem egy drága műszaki cikk, hanem egy egyszerű csomag rágógumi került a történelem középpontjába. A zseniális vonalkód mögött pedig egy olyan férfi állt, aki a legendák szerint a tengerpart homokjába rajzolta le élete legnagyobb ötletét.
A zsúfolt bolt és a cserkészek titkos nyelve
Az 1940-es évek végén az amerikai üzletek és szupermarketek egyre brutálisabb forgalmat bonyolítottak le. A termékek egyenkénti azonosítása, az árcédulák ragasztgatása és a tételek kézi beütése a kasszába irdatlanul időigényes munka volt. A kilométeres sorok miatt egyre sürgetőbbé vált az igény egy olyan modern rendszerre, amely automatikusan, emberi hiba nélkül ismeri fel az árukat.
Ekkor lépett a színre Norman Joseph Woodland és Bernard Silver, két fiatal kutató, akik a fejükbe vették, hogy megoldják a problémát. Woodland korábban, még lelkes cserkészként alaposan megismerkedett a Morse-kóddal, amely pontokkal és vonásokkal kódolja a bonyolult üzeneteket.
A forradalom, ami a miami strandon kezdődött
A történet szerint az igazi áttörés 1949-ben történt. Woodland épp a floridai Miami Beach forró homokjában ücsörgött, és a tengerparton gondolkodott a lehetséges megoldásokon. Ahogy az ujjával szórakozott a homokban, hirtelen rájött a tökéletes megoldásra: ha a morzekód pontjait és vonásait egyszerűen meghosszabbítja lefelé, különböző vastagságú, párhuzamos vonalakat kap, amelyeket egy optikai szenzor is képes lenne „elolvasni”. Ez az egyszerű, homokba húzott vázlat lett a technológia alapja, amely később alapjaiban változtatta meg a globális kereskedelmet.
Miért éppen egy csomag rágógumi?
A zseniális ötlet azonban hiába született meg a negyvenes évek végén, évtizedekig nem válhatott a bolti vásárlás megszokott részévé. A technológia korai szakaszában a leolvasók még túl drágák és megbízhatatlanok voltak, ráadásul szükség volt egy egységes, minden gyártó által elfogadott ipari szabványra is.
A történelmi áttörés végül 1974. június 26-án reggel 8 óra 1 perckor történt meg az ohiói Troy városában, a helyi Marsh szupermarketben. Az első, Universal Product Code (UPC) rendszerrel ellátott termék, amelyet hivatalosan és sikeresen leolvastak egy pénztárnál, egy tíz darabos csomag Wrigley’s Juicy Fruit rágógumi volt.
A választás egyáltalán nem volt véletlen, és nem is a rágó különleges összetevői miatt esett rá a választás. A mérnökök szándékosan egy nagyon apró csomagolást akartak próbára tenni. Arra voltak kíváncsiak, hogy a lézeres olvasó képes-e egy ilyen pici, görbülő felületen is hibátlanul, elsőre felismerni a kódot. A teszt zseniálisan sikerült.
A vonalkódok pillanatok alatt forradalmasították az eladást. Lehetővé tették a termékek villámgyors azonosítását, drasztikusan csökkentették a kézi adatbevitelt és a hibalehetőségeket, valamint hihetetlenül leegyszerűsítették a raktári készletek nyilvántartását. A történet legszebb része, hogy ez a mindent felforgató technológiai ugrás nem egy steril, futurisztikus laboratóriumból indult. Egy hétköznapi bosszúságból, egy cserkészélményből és egy tengerparti homokba húzott vonalból nőtt ki. A következő alkalommal, amikor a pénztárnál meghallod az unalmasnak hitt csippanást, jusson eszedbe ez az apró rágógumi és a napfényes floridai part.
